Egy férfival randizott, aki minden beszélgetést és élethelyzetet folyamatos versenynek tekintett.

Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Kedves Blog!

Amikor először beszélgetni kezdtem vele, kifejezetten vonzó volt benne az, hogy mennyire céltudatos és magabiztos. Nem az a bizonytalan típus volt, aki fél óráig vacillál egy helyszínen vagy egy időponton. Rögtön leszervezte az első randit, ráadásul egy egészen elegáns helyre. Már az első percekben éreztem, hogy szeret irányítani, de ezt akkor még inkább férfias határozottságnak láttam.

A beszélgetés eleinte gördülékenyen ment. Megkérdezte, mivel foglalkozom, milyen hobbiaim vannak, miket szeretek csinálni szabadidőmben. Aztán amikor mesélni kezdtem, feltűnt valami furcsa. Ha mondtam valamit, neki mindig volt egy „nagyobb” története. Ha említettem egy utazást, ő rögtön előhúzott egy egzotikusabbat. Ha beszéltem egy sikerről a munkában, ő elmagyarázta, nála ez hogyan működik még magasabb szinten.

Eleinte próbáltam viccesen kezelni. Azt gondoltam, talán csak bizonyítani akar. De ahogy telt az este, egyre inkább úgy éreztem magam, mintha nem randin lennék, hanem egy folyamatos összehasonlításban.

Amikor meséltem, hogy nemrég elkezdtem futni, rögtön megkérdezte, mennyit bírok egyben. Mondtam, hogy 5-6 kilométert. Erre csak mosolygott, és közölte, hogy ő félmaratont futott tavaly. Nem rosszindulatúan mondta, inkább úgy, mint aki természetesnek veszi, hogy mindig neki kell jobbnak lennie.Később szóba került a fizetés is. Nem én hoztam fel. Ő kérdezett rá teljesen váratlanul, majd amikor kitérő választ adtam, elkezdett a saját anyagi helyzetéről beszélni. Lakás, autó, befektetések. Olyan érzésem volt, mintha egy prezentációt hallgatnék.

A legfurcsább mégis az volt, hogy közben valószínűleg tényleg próbált imponálni nekem. Nem éreztem rosszindulatot benne. Inkább valami állandó bizonyítási kényszert. A randi végén megkérdezte, mikor találkozunk újra. Azt mondtam, még átgondolom. Látszott rajta, hogy nincs hozzászokva ehhez a válaszhoz.

Hazafelé azon gondolkodtam, milyen fárasztó lehet úgy élni, hogy az ember minden helyzetben nyerni akar. És milyen nehéz lehet mellette annak, aki nem versenyezni szeretne, csak kapcsolódni.