Hát, akkor Sziasztok, Kedves Olvasók és Kommentelők! Úgy határoztam (nagy dérrel és durral), közzéteszem én is életem egyik meghatározó élményét, ami egy nővel kapcsolatos, és megírom nektek, hogy okuljatok belőle, és vonjuk le közösen a tanulságokat. De jó lenne ezt inkább szóban elmondani, és nem leírni, utálok gépelni. E történet írásakor lassan 35 leszek (az eset nemrég történt, ő 2 évvel idősebb nálam), 190 cm, 90 kg, a nők szerint sármos és érzéki (ezt nem én mondom, és nem vagyok beképzelt), sötétbarna haj és szem. Igen, megnéznek az utcán, de nem érdekel, mert nem az a fontos. Ezt csak azért írtam le, mert ebben a történetben lényeges elem.

Egy tavaszi napon történt, amikor a munkámból adódóan véletlenül (nincsenek véletlenek!!!) az ügyfelemmé választotta magát, igen, engem. Igen, ő választott engem, hogy én foglalkozzak vele. A részletek lényegtelenek, mármint a munkám és a szolgáltatás, amit kért. Ahogy megláttam, tudtam, a zsánerem. Magas, hosszú, nagyon sötétbarna haj, majdnem fekete, és nagy orr. Igen, jól olvassátok, nagy orr. Ez a gyengém. Más is, de ez mindent visz. Csak ne legyen sima, egyszerű és átlagos. Legyen benne valami hullám, görcs vagy ferdeség, mindegy, csak felfigyeljek rá. Tudom, tudom, más is fontos, de ugye elsőre a külsőt látjuk. Szóval: többszöri találkozás után, miután rájöttem, hogy egy nagyon rossz házasságban él, gyerek nélkül (nekem sincs), odaálltam elé és megmondtam neki a frankót. (Nekem akkortájt körülbelül 4-5 nőm volt, de csak a biológiai szükségletek kielégítésére, mindenféle lelki kötődés nélkül) Többféle módon is. SMS-ben, e-mailben, telefonon és személyesen is, mélyen a szemébe nézve. Lehet, hogy egy kicsit nevetséges ez a formája annak, hogy valaki elcsábítson valakit, és ennyiféleképpen tegye, de nagyon akartam őt. Éreztem, hogy meg tudnék őrülni érte, imádnám, mindent akartam vele és semmit nélküle. Kértem, gondolja át, nekem csak Ő kell, senki más. Másfél hét gondolkozási időt kért, de ezalatt beszéltünk és leveleztünk is, nem sürgettem, mert az idő nem számít. A megbeszélt időpont lassan közeledett, hirtelen nem is tudtam, hova vigyem, nem érdekelt a hely, csak hogy vele legyek. Hétközben volt a randi megbeszélve, délben. Kivettem szabit, és egyszer csak eljött a nap. Meghívtam ebédre. Úgy nézett ki, mint egy istennő. Nem, annál több volt. Arra gondoltam, hogy most azonnal magamévá kell, hogy tegyem (később kiderült, neki is ez jutott az eszébe akkor). Összejöttünk, megtörtént minden később. A férje a későbbiekben követte, és kinyomozta, hogy vagyunk egymásnak. A pasi elköltözött otthonról, el akart válni. Ő is. 4 hónap múlva elváltak, addigra mi már összeköltöztünk, nála laktam. Csodálatos volt, imádtam, ő is engem, szóval meghitt, jó volt a kapcsolat. Gyönyörűek voltunk, bátran állíthatom, mindenki megnézett minket, mennyire összeillettünk. Majd előjött a gyerek project. Ő már nagyon akarta, de én sem bántam volna a dolgot. Sürgetett. Nekem már előtte mondták a dokik, hogy nem biztos, hogy lehet, nem termelek eleget. Csak teltek a hónapok, és nem esett teherbe (de utálom ezt a szót, hisz egy nő attól, hogy nő a pocija, még nincs „megterhelve”???!!!). Közben előjött a pénz dolog is, nem ment a cége, én meg nem vagyok egy Rothschild báró. Végül egyik este beszólt egy durvát, amitől köpni-nyelni nem tudtam. Hogy mit, mindegy. Időt kért. Na, ezt imádom. Mi ez, valami kézilabda meccs vagy jéghoki, amikor nem megy, stop, timeout??? Miért nem ülünk le és beszéljük meg, kinek mi a baja??? Eltelt pár nap, elköltöztem, majd megbeszéltünk egy időpontot, hogy találkozzunk. Leültetett maga mellé, majd kimondta, ami máig mélyre hatol. Megcsalt. Igen, nagyon mélyre ment, mert erre nem is számítottam. Persze, tudom, fordult már elő keményebb dolog is a világtörténelemben, de hát ez van. A lényeg, talált egy olyat, aki pénzes és talán van „örökítő” anyaga is. Türelmetlen volt. Ezt a fejéhez is vágtam, amitől napokig csak kóválygott. De elfogadta a kritikát. Én nem állítom, hogy tökéletes vagyok, sőt, engem kifejezetten nehéz elviselni, de mindig kimondom, ha valami bánt. Kommunikáció, rohadt fontos elem. Vége lett. Heteken át csak róla álmodtam, vele feküdtem és keltem. Elhatároztam, hogy végzek magammal. Mindegy, hogy hogyan, de nem bírtam tovább. Éjszakákat sírtam át, reggel alig lehetett rám ismerni. Több hónapos szenvedés után, az idő segítségével, túltettem magam rajta. Most tartok kb. a háromnegyedénél. Mások szerint hülye vagyok, hogy ilyenen rágódtam, szerintem meg ők nem szerettek még igazán. Feltétel nélkül, igazán, tiszta szívből. Csak azért, mert a másik VAN és LÉTEZIK. E sorok írásakor egy másik nőt szeretek már, amiről majd később írok, és megérdemli, hogy közzétegyem majd, mert totál más helyzet. Nos, levontam a tanulságokat az előzőből, íme, amiket a későbbiekben mindenképp kerülni fogok:

- SZÁMÍTÓ nőkkel nem állok szóba, persze ez elsőre nincs kiírva az arcukra, de akkor is

- Soha többet nem leszek dugóhúzó (magyarul az, aki kihúz egy másikat a rossz házasságából)

- Számomra nagyon fontos a humorérzék (na, az nem volt neki), és muszáj, hogy értsenek, persze oda-vissza érvényes a dolog

Hát ennyi. Röviden. Várom a hozzászólásokat