„52 éves volt, nős, de elkezdte fűzni a fejemet” A 18 éves lánnyal szakít élete nagy szerelme, de egy utazás során különleges útravalóval vigasztalja meg a sofőr bácsi. A lány nem ellenkezik. Kisvártatva az ex-barát is előkerül, de ismét csalódást okoz a lánynak, aki visszamenekül a sofőr biztonságos karjaiba és együtt bejárják fél Európát. Az élmény friss, a posztíró pedig szomorú, és örülne néhány tanácsnak. Segítsünk neki!
Az én történetem kicsit rögös lesz, lehet, hogy sok embernek nem fog tetszeni, amit leírok, de úgy érzem, ezt a tengernyi dolgot most már meg kell mutatnom. Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. 18 éves voltam (most 21) amikor megismerkedtem Zolival. Hihetetlenül beleszerettem, tetszett, hogy mellette önmagam lehetek, nincsenek elvárások, etikettek, és hogy rengeteget nevettem mellette. Emlékszem minden egyes szóra, ami abban a másfél hónapban elhangzott, mert mindennap találkoztunk. Aztán szeptemberben elcsattant az első csók (nekem valóban az első) majd egy hétre rá lefeküdtem vele, már nagyon szerelmes voltam, és mindemellett attól féltem, hogy ha nemet mondok, soha többet nem áll velem szóba. (butának hangzik, igaz?)
Egy hónapig voltunk együtt, majd szakított velem, mondván, hogy neki most nem kell kapcsolat. Teljesen ki voltam borulva, 9 hónapba telt, hogy kiheverjem. A következő nyáron anyuval elmentünk Szlovákiába, erőltette, hogy menjek, pedig semmi kedvem nem volt. Ez egy szervezett út volt, és ott ismerkedtem meg Lacival. Ő volt a buszsofőr. 52 éves volt, nős, de elkezdte fűzni a fejemet. Én már csak kíváncsisából is belementem, mert azt hittem, hogy csak poénkodás, de nem az volt. Tudom, ez sok embernek elég gusztustalanul hangzik, de nem bántam meg. Hála neki, újra éreztem azt, hogy vagyok valaki, kellek valakinek. Az vigasztalt, hogy nem én voltam az első és az utolsó, akivel megcsalta a feleségét. Utána fél évig nem találkoztunk, majd februárban a véletlennek köszönhetően egymásba botlottunk, és folytatódott minden, ott, ahol abba maradt. Tavasszal újra elkezdtem beszélni Zolival, persze egy idő után megint az ágyban kötöttünk ki, majd ő visszament az exéhez, és velem közölte, hogy inkább hagyjuk most egymást, ami igazából azért volt, mert a csaj eltiltotta tőlem. Ekkor Laci hiába próbálkozott, nem engedtem semmit, nekem az nem megy, hogy egyik ágyból a másikba menjek.
Persze volt ezeken kívül is egy kapcsolatom, de mint kiderült, az a srác csak anyagi okokból akart „engem”, és színjáték volt az egész. Egy idő után megint visszataláltam Lacihoz, idén nyáron is voltam nyaralni, most Prágában, jó volt az egész, egy kevés érzelem is belekeveredett a dologba. De mivel tudtam, hogy úgyse lenne jövője, se értelme az egésznek, így nem szerettem bele. Augusztusban vége lett mindennek, legalábbis azt hittem, hiszen külföldön, Franciaországban tanulok. De amikor kiköltöztem, rá két hétre Zolival elkezdtünk interneten beszélgetni, és egyre inkább alakultak a dolgok, ismét barátok voltunk, sőt már annál több. Amikor ősszel hazamentem, ismét egymás karjaiban kötöttünk ki, és azt éreztem, hogy teljesen megváltozott. Két év után először elhívott valahova - diszkóba, a barátaival, és rengeteg időt töltöttünk együtt, úgy éreztem most már teljesen más lesz, végre ő is szeret. Közben találkoztam Lacival is, körülbelül öt percre. Ő egyből azt akarta, én pedig egyáltalán nem.
A szünet után visszajöttem, és még pár hétig minden rendben is volt, de egy idő után nem jelentkezett, elromlott a gépe. Majd pár napra rá találkozott valakivel. Rosszkor mondta el, hiszen másnap mentem haza meglepetésből, persze már nem olyan boldogan. Megbeszéltünk mindent, és végre mertem előtte sírni. Elmondta, hogy anno azt hitte, működni fog, és mivel nem jöttek az érzelmek, nem látta értelmét hogy játsszon velem, ezért szakított. És hogy ő most is megmondta, hogy ne szeressek bele. Mintha ezt olyan könnyű lenne kontrollálni.
De barátként nagyon szeret, imád és fontos vagyok neki. Ez volt pár hete. Múlt héten éreztem először azt, hogy utálom őt. És ma megint, és itt ülök a gép előtt, és már egy órája csak sírok… És azon gondolkodom, ha hazamegyek, talán ismét Lacit hívom fel….
Az utolsó 100 komment: