Én elváltam. Amikor ez valahol szóba kerül, látom az arcmimikákat és tudom, mit gondolnak magukban, főleg mikor hozzáteszem: kétszer is. Nem szoktam elmondani az okát, ha csak meg nem kérdezik. Ez mindig fordulatot hoz. Nem vagyok büszke erre és természetesen sokkal jobban szerettem volna, ha a családunk egyben marad, ezért igyekeztem mindent elkövetni, de sajnos kevés volt. Én egy életvidám srác vagyok, viszonylag még fiatal, 31 éves. Az elmúlt 15 évben volt szerencsém bejárni a világot. Annyit utaztam amennyit sokan egy élet alatt sem tudnak. Persze ez nem mind az én érdemem, de sokat dolgoztam, hogy megvalósuljon az álmom és nem egy irodában csücsülve. Bármilyen munkát megcsináltam, ami legális. Mindig a komoly kapcsolatnak voltam a híve. Családot szerettem volna. Nem is volt sok párkapcsolatom. A szüleim szerettek hencegni, hogy csak úgy rajzanak körülöttem a csajok. Volt benne igazság, de én nem trófea akartam lenni.

20 évesen nősültem meg először. Nemsokára megkaptam az első pofont. Megcsalt. Nem volt semmi, ami visszatartson: 21 évesen elváltam tőle. Át kellett értékelnem a nőkbe vetett bizalmam. Két évig nem is érdeklődtem a nők iránt és nem azért, mert eddig tartott, hogy kiheverjem, csak egyszerűen a nőkbe vetett bizalmam teljesen romokban volt.

Felkeresett egy lány karácsony előtt. Gyerekek voltunk, mikor utoljára találkoztunk. Jártunk egy kis ideig, de a gyámügy elvette az anyjától. Az apja messze lakott tőlünk és a kapcsolatunk megszakadt. Amikor felhívott azt mondta, hogy nem tudott elfelejteni, még mindig szerelmes. Sokat gondolkoztam, mit is tegyek. Végül úgy gondoltam, hallgatok inkább az eszemre és elhívom hozzám. Ekkor még nem voltak bennem komoly érzelmek. Mivel ismertem az előéletét, ami kegyetlen volt, mint gyermeknek, mint fiatal nőnek és inkább nem is kívánnám részletezni, úgy gondoltam Ő becsülni fogja, amit nyújtani tudok neki. Nem voltam gazdag, de volt pénzem összegyűjtve, amit arra szántam volna, hogy egy új életet indítsak valakivel, aki azt megérdemli. Nem mertem az elején közös lakást vásárolni, de berendeztem egy albérletet, vettünk egy autót stb. Jól éltünk. Hamar megszerettem és nem kicsit. A tenyeremen hordtam, mint egy királylányt. Megkértem a kezét, majd elvettem feleségül. Egy év telt el, amikor bejelentette, hogy kisbabánk fog születni. Én voltam a világon a legboldogabb ember, persze hiába hívtam telefonon bárkit, hogy szétkürtöljem az örömöm, senkit sem értem el. Nagyon jól éreztem magam. Az álmaim valóra válnak. Egy igazi családom lesz. A terhesség alatt már furcsa dolgokat vettem észre a nejemen: olyan volt, mintha nem is lenne a hasában baba. A kislányomnak már akkor meséket mondtam, de a feleségem nem beszélt hozzá. Úgy csinált, mint aki várja, de igazából közömbös volt. Amikor a kislányom megszületett, egyszerűen elszabadult a pokol. A nejemet mintha kifordították volna. Úgy bánt a lányunkkal, ami nem emberhez méltó. Két hónap után már nem bírtam nézni és felmondtam a munkahelyemen és én maradtam otthon a lányunkkal. Öt hetet hagytam dolgozni, de muszáj volt nekem találni valamit, mert amit Ő kapott az nem volt elég. Később döcögött tovább az életünk, vettünk egy lakást, lecseréltük az autót egy nagyobbra. Természetesen úgy, ahogy manapság szokás. Hitelre. Két és féléves volt a lányom, amikor jött a hidegzuhany. Mesélni kezdett a Sz. bácsiról. Azt hittem ott helyben agyvérzést kapok, de csendben maradtam és figyeltem az eseményeket. Amikor már összeállt a kép, rákészültem és lebuktattam őket. Összepakoltam a kis motyóm és kis híján már el is mentem otthonról, amikor is a kislányom megtört engem. A feleségem heteken át hitegetett, hogy többé nem lesz ilyen és sajnálja. Végül a kislányom miatt együtt maradtunk. Nagyon nehéz idő volt ez. Igazából nem is tudtam elfelejteni. Azután, hogy kibukott ez a buli, számomra is kiderült, mennyi ember is tudott erről, csak én voltam a vak. Figyeltem a feleségem viselkedését és már nem volt olyan a kapocs köztünk, mint régen.

Másfél évvel később egy pénteken úgy döntöttem, utánanézek, mi történik, amikor én dolgozom ő pedig nem. Lelkiismeret furdalásom volt. Végig az volt a fejemben, hogy mekkora paraszt vagyok, hiszen szeret engem. Megint belenyúltam: most egy másik pali volt a képben. Ekkor már felkészülten ért a dolog és a lányommal együtt leléptem. Nem értettem miért történik ez, hisz soha nem bántottam, óvtam, védtem, szerettem. Nem tudott választ adni. Később azt mondta, hogy unalmas volt neki az életünk. Elmondtam neki, hogy mennyire sajnálom a fiatalkora miatt, de most ki kell húznom a lába alól a talajt. Tudom, hogy nincs hova mennie, de elveszek tőle mindent. Gyerek, lakás, autó, berendezés és hogy csúnya per lesz belőle.

Igazából nem jutottunk el idáig. Nekem adta a Lányunkat és így közös megegyezéssel váltunk el. Az irónia, hogy most mind a ketten padlón vagyunk anyagilag. Ő együtt maradt a legutolsó pasival.

Nekem meg itt van minden.... minden hitelre.

A legfontosabb is itt van. A Lányom, aki azt hiszem az utolsó nő az életemben.

Örülök, hogy leírtam. Eddig senkinek nem mondtam el ilyen részletesen, bár ez még nem minden, de nekem már így is jobb.

Maradok Tisztelettel: Zoltán