„A hirtelen fellobbanó, szexcentrikus kapcsolatok hamar kihunynak. Azóta nem hív, nem keres, nem ír” - közös nyári országjárás és egy furcsa kapcsolat. Talán azért volt ennyire jó, mert nem vették egymást komolyan. 24 éves lány, 43 éves pasi.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik (CsP) egy igen népszerű társkereső oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk a www.csajokespasik.hu oldalon! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Bánok egy döntést, amit nem rég hoztam. Kilenc hónapig voltam együtt egy kapcsolat-félében egy lánnyal, akivel teljesen véletlenszerűen jöttem össze. Erre most nem térnék ki. Nem vettük egymást túl komolyan, de aztán részemről azzá vált. Szerintem részéről is, legalábbis az utolsó reakciója alapján. A lány 24 éves, én 43. Együtt töltöttük a nyarat és ez a 9 hónap életem egyik legszebb periódusa volt. Talán azért volt ennyire jó vele, mert nem vettük egymást komolyan, nem gondoltunk a kettőnk közt lévő valamire úgy, mint kapcsolatra.
Tervek nélkül, minden nélkül könnyedek, természetesek és lazák voltunk. Nem feszélyezett megfelelni akarás, kényszer vagy ilyesmi. Az elejétől ő kezdeményezett, nem én akartam. Csak követtem, hagytam magam. Aztán nem rég volt egy elejtett megjegyzése, ami után én azt mondtam, hagyjuk abba. A tervekről beszélgettünk, ő meg egyszer csak azt mondja, „majd ha megtalálom az igazit…” és ekkor kijózanodtam. Azt mondtam, ne találkozzunk többet. Hogy is képzeltem, hogy velem marad? Nem is úgy indult az egész, nem egy tartós valaminek, nem is úgy alakítottuk.
Nyáron a kocsimmal bejártuk az országot. Nagyon izgalmas volt, egy közös kaland. Összekovácsolt minket és én közelebb éreztem magam hozzá, mint eddig bármikor. Úgy gondolom, tökéletesek voltunk egymásnak: éreztem, hogy szeret és törődik velem. De a kötődéseit nem láttam, csak a magamét. Ha most nem is, később zavarni fogja a korkülönbség. Úgy gondolom, nem az évek számítanak, hanem a kölcsönös szeretet. A hirtelen fellobbanó, szexcentrikus kapcsolatok hamar kihunynak. Azóta nem hív, nem keres, nem ír. Vagy nekem kéne, hogy legalább bocsánatot kérjek tőle? Az utolsó reakciójából azt értettem, hogy hiányoznék neki, tehát valamit jelentek neki én is. Ha folytatást nem is merek remélni, ott, ahol abbahagytuk. Csak szégyellem magam és hülyén érzem magam, mert kiadtam magam és így már nehéz.
