Ismét egy kiemelkedően érdekes történet következik. Meddig áll jól egy pasinak a misztikus furcsaság? Miért akarja valaki megijeszteni leendő hölgypartnerét? Színjátékról van szó vagy a szexepil pótlásáról? Egy biztos: nem érdemes időt pazarolni olyan illetőre, aki gyárilag hibbant. Egy felvett póz olykor játék, de néha sebtapasz...
Hát a sok történet után kedvet kaptam, hogy megírjam az én csodás történetemet. Csaj vagyok. Szóval minden egy gyönyörű szép őszi napon kezdődött...szakadt az eső…én éppen suliba igyekeztem...ez pont elég volt arra a napra. Korán reggel még a csipáimat töröltem a szememből, kávéról álmodtam, de végül felültem a buszra. Egy fél órás út volt, míg A-ból B-be tudtam jutni. Barátnőm nem jött, mert a szép őszi idő lebetegítette, így egyedül ültem. Nem sokáig, mert jött egy helyes srác, és megkérdezte mellém ülhet-e. Megengedtem neki, mondván, legalább ennyi pozitívum van a reggelben. Egy darabig néztem a busz ablakán lefolyó vízcseppet, de egyszer lepillantottam a mellettem ülő srác ölére. Nem kell félreérteni: semmi rossz szándék, csak könyvet olvasott...elég érdekes volt...először nem tudtam elképzelni, mi lehet, mert fura rajzok voltak benne, amikről kiderült, valamiféle kínzó eszközök. Hát, kinek-mi, elkezdtem beleolvasni. Szépen olvasom-olvasom, már majdnem belelapoztam, mikor rájöttem, nem az én könyvem, így inkább kinéztem ismét az ablakon, és vártam mikor lapoz már.
Hallom a várva várt lapzörgést és megint odanéztem. Na azt nem kellett volna: egy pucér nő, akinek a teste tele van szurkálva tűkkel, meg késsel, meg mit tudom én, mik voltak még ott...természetesen rajzolva volt ez is, mint a többi. Gyorsan elfordultam, és igyekeztem összeszedni magam. Hát jó...végre megérkeztünk B-be. Leszálltunk és jött utánam. Borzalmasan féltem már a végén, mert hát egy ilyen izé könyveket olvasgató - a végén már nem is olyan helyesnek tűnő pasi - mikre lehetne képes...Végül szólt nekem, hogy álljak meg...jöttek mögöttünk is, meg előttünk is mentek. Hát baj nem lehet. Eső még most is esik, nálam esernyő nincs, na de nála se. Kis szűk utcák vesznek körbe. Hát csak megállok. És aranyos nagy kék szemekkel rám nézett, és a kezembe adta a telefonom, megjegyezve, útközben beleírta a számát, és szeretné ha suli után elmennék vele valahova. Visszaadja a telefonom (szép szemei vannak...kínzásokról szóló könyveket olvas....háthát…több a jó) Csak nehogy valami szektába vigyen. Suli. Nagy nehezen elment a 6 órám, már az eső is elállt. Zoli ott áll a suli előtt (hmmm) ebből rossz nem lehet...na, itt lehet gondolkodni merre mentünk...? Elvitt engem egy templomba, mondván hogy ettől jobban nem lehet elkezdeni a kapcsolatot: gyónunk, imádkozunk, meghallgatjuk a misét és utána tiszta lélekkel lehetünk egymásé. Hát rám fért a gyónás, meghallgattam a misét, de utána égbe törő vágyait megszakítottam. Mondtam neki, hogy sorry de nekem mennem kell haza, már így se tudják, merre vagyok. Gondoltam én, hogy egy misét meg kell hallgatni vele, meg mire meggyóntam minden bűnömet.... elment az idő bőven. Gondoltam, hogy elmegyünk sütizni, megeszünk egy kínai kaját, vagy nem tudom, de misére…meg gyónni....hááát...félelmetes volt. Na spuriztam a buszomhoz és beültem egy öreg néni mellé, aki folyamatosan szóval tartott, vagyis inkább csak ő beszélt...Hazaértem és szépen letettem magam az ágyikómba, a tiszta lelkemmel. Igaz addigra már hazudtam, de belenyugodtam hogy csak kegyes hazugság volt!