Azt hiszem, egyszer voltam életemben "szerelmes". A lányt, akit nevezzünk "Szilvi"-nek ( azért mert úgy is hívták!) egy fogorvosi rendelőben láttam meg először. Igazi villámcsapás volt! Szemeztünk egymással, jó 10-15 percig a váróban (nekem örökkévalóságnak tűnt) majd behívták a rendelőbe. Én 22, Szilvi 19 éves volt. Én félénkebb típus vagyok, ezért mikor kijött a rendelőből csak egy ’sziára’ futotta, majd távozott. Utána még ketten is következtek a fogdokinál, mire én bemehettem. Roppant barátságos volt ez a rendelő, kedvesen fogadtak stb . Nekem egy bölcsesség fogamat kellett kidobni, közben beszélgetett velem a doki, és arra gondoltam, ha nem cselekszem, akkor csak egy szép foghúzás előtti várakozás emléke marad az egész. Tehát elhatároztam, hogy rákérdezek a dokitól, hogy ki volt az a lány előttem hárommal és hogy hívják. Mire befejeztem a mondatot összenézett az asszisztens lánnyal és mosolyogni kezdtek, kérdeztem is majdnem elsüllyedve szégyenemben, hogy ezen mi olyan mulatságos, mire felém nyújtott egy cédulát Szilvia telefon elérhetőségével.

Megtudtam ugyanis, hogy a lány, aki nekem tetszett, első látásra szintén belém zúgott. Innentől kezdve olyan boldogság töltött el, amit szerintem páran átéltek ugyan, de sokan nem, legalábbis nekem rózsaszín lett a világ .-)) Találkozgattunk, kirándultunk: Visegrád nagyon tetszett mindkettőnknek, még egy flakont is kukázott nekem, amikor felforrt az autóm hűtővize .-)) Aztán egyszer csak megtudtam - amikor nem tudott eljönni az egyik randira, aminek én szerettem volna megadni az időpontját - hogy van egy másik srác is az életében. Hát, egy pillanat alatt omlott össze minden bennem…ekkor már nem volt őszinte a mosolyom ! Szakítottunk, majd évekig, pontosabban 5 évig nem is halottunk egymásról. Ezután valamiért felkerestük egymást, és újból járni kezdtünk. Ekkor már nem volt pasija. Minden megint szép és jó volt, egészen addig, amíg el nem akart menni fodrászhoz. El akartam vinni arra a helyre, ahova én is járok hajat vágatni, van női részleg is, de ő ragaszkodott ahhoz a helyhez, ahová eddig is járt - mint kiderült, itt lakott az előző barátja :-((( A végleges szakításra akkor került sor, amikor váratlanul kivette a szabadságát és elment nélkülem nyaralni. Mert én csak két héttel később mehettem volna szabira. Mondanom sem kell, mire a lány hazajött már összepakoltam a cuccaimat és eljöttem tőle - neki is nagyon fájt, tudom, de én monogám típus vagyok, és nem szeretnék egy életen át rettegni, hogy mikor vagyunk hárman a képben. Azóta szabad vagyok és csak a születés, illetve a névnapján beszélünk telefonon. Remélem, mindketten megtaláljuk azt, akit nekünk szánt az ég!!!!!!