Viszontagságosan indul és szerencsésen végződik - röviden így lehetne felvezetni a következő kalandot, ami a rideg anatómiából tereli az olvasót a kellemes romantika napsütötte pázsitjára. A műtőasztalon néha ismerkedni is lehet...
Sziasztok! Hát nekem is van egy érdekes sztorim, így az első randihoz. Épp kórházban voltam, addigra 5. napja vese-medence gyulladással. Aznap hoztak haza a szülővárosomba, mert nyaralás közben ért utol a betegség...mikor máskor :) A lényeg, hogy 1 óra várakozás után végre felvettek az osztályra, megböktek, infúziókat kaptam, és több kérdést tettek fel nekem, mint egy rendőrségi kihallgatáson, de végre túl voltam mindenen. Persze velem nem közöltek semmit az ápolók, miután végeztek velem, mindenki ment a dolgára. Megjegyzem, mindenki nagyon lelkiismeretes volt. (Csak egy baj volt, reggel óta lázas voltam.) Ücsörgök az ágyamon és várom, hogy valami infót közöljenek velem, mikor megjelenik egy fiatal srác az ajtóban, műtős felszerelésben. Sűrűn fohászkodtam, hogy ne értem jöjjön, és azzal nyugtattam magam, hogy biztos nem én kellek neki, hiszen velem nem közöltek semmi olyat, ami erre engedne következtetni. Mire ez mind átfutott az agyamon, ő is elért az ágyamhoz, és köszönés után közölte velem, hogy legyek kedves Éva kosztümre vetkőzni, mert ő most engem elvisz a műtőbe.
Na, gondoltam, eddig egy srác sem kezdte így az ismerkedést, hogy dobáld le a gönceid... Én meg csak pislogtam és nem értettem semmit, és próbáltam meggyőzni, hogy itt valami tévedés történt, mert nekem senki nem mondott semmit. A válasza csak annyi volt, hogy: "majd a doktor úr elmondja". Ekkor rájöttem, hogy mégis engem akar, értem jött. Egy nagy adag ideggel levettem az alsó ruhadarabjaimat. És újfent csak fohászkodtam. Levitt a műtőbe, ahol találkoztam A Doktor úrral, és aki elmondta, miért is fontos ez a beavatkozás (nem volt komoly, csak 2 csövet kellett kapnom). Felfeküdtem az asztalra, ami kísértetiesen hasonlított a nőgyógyászati asztalhoz, ugyanis megvolt az a kellemetlen tartozéka, amit kengyelnek hívnak. Hát én felfeküdtem meztelen alsóval és felpakoltam a lábaimat. A fiatal srác pedig mászkált körülöttem. Bár az első dolga az volt, hogy letakarta a "szebbik felemet" mégis elég kényelmetlen helyzet volt. Aztán jött a doktor úr, megtette, amit tennie kellett és amit szerintem nem kellett volna. Ezek után csináltak pár röntgent, hogy minden oké-e odabent. És ismét jött a srác. Jó hírrel. Hogy nekem nincs is szükségem a csövekre, és ezeket ő most kiveszi. Először átfutott az agyamon, hogy "na ugye én megmondtam, hogy nem kell ez nekem" de magamba fojtottam, hisz ők csak a munkájukat végezték. Ezután jött a fekete leveske :) Elvágta a madzagot, amivel a 2 cső egymáshoz volt erősítve, és én hatalmasat ugrottam ijedtemben. Ő persze még nagyobbat, mert azt hitte, belém vágott, miután egy szikével állt neki a műveletnek. Miután mindketten kiszuszogtuk magunkat és nyugtáztuk, hogy egyikünkben sem esett komoly kár, kivette a csöveket. Nagy levegő, és már kint is volt. Ez könnyű, de a második cső kihúzásakor, ami mellesleg a katéter volt, ismét kellemetlen mellékhatásokkal kellett szembesülnöm: nem részletezem, mindenki tudja, hova rakják a katétert, így azzal is tisztában vagytok, hogy annak kihúzásával mi távozik a szervezetből. És mindezt egy fiatal srác kíséri figyelemmel, hogy minden rendben van-e. A meséhez hozzátartozik, hogy addigra 5. napja voltam kórházban 40 fokos lázzal, és előtte a nyaralóban is szenvedtem 2 napot. Tehát legjobb jóindulattal is minimum 7 napja volt annak, hogy a testem utoljára borotvát látott... ezt sem részletezem. És a legjobb... természetesen aznap reggel értem a ciklusom ama pontjához. Nagyszerű. Próbáljátok átérezni, (főleg ti, lányok) milyen lehet szőrösen, havi bajjal, lázasan feküdni egy korodbeli srác előtt nyitott végtagokkal... még akkor is, ha a munkáját végzi...no comment. Egy nő szeret nőies lenni, bármennyire legyen is beteg. És hát én éreztem magam mindennek csak nőiesnek nem. :) Ennek ellenére a srác meglátogatott, beszélgettünk, később már a kórházon kívül is találkoztunk, és ma már csak jókat nevetünk a dolgon. Ez volt a mi első randink. Se csók, se gyertyafény, de még egy leheletnyi romantika sem volt benne... hiába, így is lehet ismerkedni... csak dobd szét a lábad ;) Ui.:Senkinek nem ajánlom ezt az ismerkedési formát ;)