Sziasztok! Csaj vagyok, 22 éves. Tavaly nyáron ismerkedtem meg egy sráccal. Én egy székház recepcióján dolgoztam, ő pedig biztonsági őr volt ugyanitt, így gyakran találkoztunk. Amikor ráért, mindig odajött a pulthoz, és rákönyökölve udvarolt nekem, pont, mint a C-kategóriás filmekben. Suta, kisfiús módszerrel udvarolt – ő az a fajta volt, aki sose nő fel: egy örökké kanos, 18 éves kisfiú marad. Egyébként 36 éves 2 gyerekes biztonsági őr volt. Több helyen is dolgozott, a székházba heti 3 alkalommal volt beosztva. Néha éjszakai terepőr, meg portás is, nem tudom, hol. Elmesélte, hogy éppen válás közben van, és ha van kedvem, akkor „szervezhetünk közös programot”. Miért ne? Éppen szabad voltam, hátha lesz belőle valami…

Jó teste volt, de a lelke annyira gyermeteg! Érdekes kombináció. Viszont azt mindenképpen méltányoltam, hogy már az elején őszinte volt velem, és elmondta, mi a helyzet a feleségével. Egy nagyon őszinte, már-már naiv, igen érzékeny srácot ismertem meg benne. Alacsony, tömzsi, tohonya mozgású volt, de az arca szép – már az első randin kiöntötte nekem a szívét, hogy én mennyire megértem őt, látja rajtam, hogy én vagyok az igazi és jól megleszünk. Később rájöttem, hogy ő csak kívülről volt férfi, belülről inkább egy kisfiú. Örök álmodozó volt, mindig a fellegekben járt és olyan tulajdonságaimat vélte felfedezni, amik nem is léteztek. Amivel nem tudtam szolgálni, azt rám vetítette. Azt mondja, hogy állandóan kedves vagyok és készséges. Nem akartam mondani, hogy a mosolyom mögött nem mindig a harmónia húzódik, a kedvesség pedig nem alapvető tulajdonságom. A srácot Gy.-nek fogom nevezni. Szóval, Gy. egy szép napon meghívott magához – már hónapok óta külön költözött a nejétől, és az apja használaton kívüli házában éldegélt, míg a családnak otthagyta a közös házat. Érdekes, hogy amilyen érzékeny és naiv, annyira buta is – többször szemtanúja voltam, ahogy a maffiózó kinézetű két ajtós szekrény szomszédjának vastagon beszól, meg amikor egyik este hazafelé belénk kötöttek, ő meg minden veszély érzet nélkül elkezdett pattogni, üvöltözni velük – mondjuk el is húztak. Több ilyen eset is volt, aminek pedig nem voltam szemtanúja, azt visszahallottam mástól. A félelemérzet teljesen hiányzott belőle, vagy nem tudom, miért volt ilyen merész.

Kedvenc előadói Queen és Zámbó Jimmy… Ez még nem is lenne akkora baj, csak… hát, nem tudom. Amikor felmentem hozzá, kiváló házigazda volt, mindennel elhalmozott, amivel lehetett, udvarias és előzékeny volt, nem támadott le már az ajtóban. Beszélgettünk. Elmesélte, hogy egyszer, még évekkel ezelőtt, írt valami novellát és megkért, hogy olvassam el neki és véleményezzem. Odaadott egy pecsétes mappát. Mondtam, hogy most nem olvasom el, majd hazaviszem és otthon. Erre elkezdett erősködni, hogy no, csak pár oldalt. Elkezdtem lapozgatni és úgy tettem, mintha beleolvasnék. Erre megnyugodott. Kérdi, milyennek találom. Mondom, majd akkor válaszolok, ha az egészet elolvastam. Aznap este ott aludtam nála, de nem csináltunk semmit. Ő akarta, de nekem nem volt hozzá kedvem. Másnap átküldte mélen a doksit, otthon el is olvastam, ahogy azt megígértem neki … hát, ha úgy őrzi a bankot, mint ahogyan ír, akkor ott szabad a ki-be járás! Annyira röhögtem, hogy majd’ leestem az ágyról. Az egész történet valami farmon játszódik, ahol kecskesajtot gyártanak, és a szomszédok folyamatosan zaklatják a főszereplő családot. Ha Gy. nem gondolná komolyan, kiváló műparódia is lehetne. A szereplők hosszan és valószínűtlenül monologizálnak benne, hogy milyen jó dolog is jó embernek lenni. De az a stílus és a kommersz tanulság kábé az általános iskola hatodik osztály fogalmazás óráin egy erős hármas / vagy kettes fölé. Annyira bájosan dedós volt, ugyanakkor gyengéd, amit ki se nézne belőle az ember. Tudom, hogy szemét vagyok, mert kinevetem a gondolatait, az érzéseit, de amikor átküldte nekem mélen, én festéket nem sajnálva, kinyomtattam mind a 80 oldalt. A barátnőimmel mindig elővesszük, ha magunk alatt vagyunk – ettől rögtön jobb kedvre derülünk.

Már a sokadik randi után adott egy kulcsot, mert tudta, hogy nem fog időben végezni, én meg szabadnapos voltam – nyugodtan menjek be. Ahogy ott kóvályogtam, a nappaliban találtam egy csinos home video-gyűjteményt. Találomra kivettem egy kazettát (ez volt a többi tetején, így kézre esett) és beraktam a lejátszóba: hát, beleválasztottam: a felvételen Gy. és becses neje éppen szexeltek. Minek kellett ezt felvenni?? Gondolom, Gy. vett a kínain egy olcsó kamerát és ki akarta próbálni valahogy. Igen, mindenesetre izgalmasabb, mintha valami csaholó kutyát, vagy labdázó gyerekeket vesz fel helyette. Gyorsan kikapcsoltam és visszaraktam a helyére, pontosan úgy, ahogy találtam. Ekkor eszembe jutottak azok a fotók, amiket Gy. saját magáról küldött korábban, és hangosan felröhögtem: ilyen idealizált photoshop effektekkel telerámolt képeket lőtt át, ahogy félmeztelenül, Sandokanosan állt valami pocsolyába, és karate mozdulatokat végzett. Az egyik fotón, ami több közösségi portálon is kint van, karba font kézzel, napszemüvegben egy olyan autónak dől, ami nem az övé (nem tudom kié, nem kérdeztem rá, de neki SOHA nem lesz olyan járgánya, az fix) nagyon gáz volt.