”Elkezdte ugyanazt csinálni, amit annyira elítélt előtte, csak kissé gátlástalanabb módon” – az erkölcsi prédikációt pálfordulás követi, vastagon áthúzva az illető hölgy korábbi hegyi beszédeit. A jó tanácsokat csöpögtető lányt legyőzte a vére: látványosan félrelépett. Nincs mit tenni, tényleg a hormonok rabszolgái vagyunk.
Sziasztok! A következő történetet szeretném megosztani veletek: történt egyszer, hogy diákéveim után elmentem dolgozni, 20 évesen kezdtem egy nagyobb cégnél. Ekkor már tartós kapcsolatban voltam, viszonylag régóta, de akkoriban volt pár problémánk. A munkahelyemen egy kis idő múlva megismerkedtem egy sráccal, akivel kialakult valami. Kapcsolatnak nem nevezném, flörtöltünk, el voltunk, csóknál több sose történt. Szimplán jól esett a közelsége és valószínűleg neki is az enyém, akkoriban az ő kapcsolata sem volt éppen rózsás.
Mindketten tudtuk, hogy egyikünk se szakítana a jelenlegi barátjával/barátnőjével a másikért, de az együtt eltöltött idő nagyon jó volt és élveztük azt a pár, valóságból kiszakított órát, amíg a másikkal voltunk. Az ő munkatársai (és barátai is egyben) tudtak "rólunk" és mindig is hangoztatták a véleményüket az egészről, amit persze megértek, néha nekem is beütött a lelkiismeret furdalás, de olyan szempontból nem volt joguk beleszólni bármibe is, hogy sose csináltuk nyíltan az egészet, szimplán jó barátoknak tűntünk a külső szemlélő előtt. Volt náluk egy pár - csak Mr. és Mrs. Tökélynek tudtuk őket nevezni - akik a hangadók voltak mindig is, forgatták a szemeiket ahogy elmentünk együtt reggelizni, kávézni. Olyan 2 hetente egyszer megkaptuk a nagy hegyi beszédet tőlük, miszerint "ez nem szép a párjainkkal szemben, nem is értik, hogy vagyunk képesek erre, egyáltalán nem értik ezt az egészet, legyünk gerincesek, és álljunk a párunk elé, hagyjuk ezt az egészet abba" megspékelve: "etikus, erkölcsös, romlott" és hasonló magas röptű szavakkal a mondókájukat. Az elején bántott, aztán már csak mosolyogtam rajtuk, jön még kutyára dér... gondoltam, gonoszabb pillanataimban.
Az élet úgy alakult, hogy a kis flörtölgetésünk abbamaradt, csendben elváltunk és nem igazán kerestük egymást utána. Az élet iróniája viszont úgy hozta, hogy Mr és Mrs Tökély szétmentek... nem is akárhogy! Érkezett a céghez egy magas, egész jóképű srác, de a feltűnő inkább az volt benne, hogy minden létező, mozgó csajra rárepült... így történt ez erkölcsös, romlatlan hölgyünkkel is, aki ennek a csábításnak nem tudott ellenállni... (amit eleve nem értek, hiszen a srác tényleg mindenkinél bepróbálkozott, és az egész cég ezen a szerencsétlenen röhögött, miközben a lánynak toplistás pasija és élete volt, közös lakás, autó, kutya stb.). Elkezdte ugyanazt csinálni, amit annyira elítélt előtte, csak kissé gátlástalanabb módon, mint anno mi csináltuk, hiszen neki a párja ott dolgozott két asztallal odébb.
Szóval, amíg a srác belevetette magát a munkába, addig a hölgyemény óriási "sétákat" tett a rámenős udvarlójával, lopott csókokat váltottak a cég területén, a közös étkezések alkalmával, amikor a párja is ott volt, az asztal alatt lábsimogatások mentek, annak pedig, hogy a szabad idejükben mit csináltak... annak csak a fantáziánk szab határt... Egy-egy nagy séta alkalmával szembe futottam velük, ilyenkor persze összekapták magukat és kultúrált csevegésbe fogtak, én meg csak mosolyogtam nagyokat, és óriásikat köszöntem rájuk, bár ők látványosan nem akartak észrevenni. Végül is pár hónapos bujkálás után hivatalosan is összejöttek. A közös lakás és kocsi a csajnál maradt és a beújított pasi huppant immáron az ágyacskába és evett a tányérkából, a kutyát vitte Mr. Tökély, akit azóta is nagyon sajnálok, hiszen a lányok szoktak ilyen naivak lenni, a fiúk többnyire nem. Tanulság talán egy van: ne ítélkezz mások felett, ki tudja, neked mit hoz a sors... Zia
