„Ákost egyre kínzóbban gyötörte a gyanú, hogy a nő szimplán hülyének nézi. Sorban virrasztotta át az éjszakákat Vanda mellett és egyre kimerültebbé és ingerültebbé vált...” – szokásos pénteki sorozatunk hetedik epizódja következik, aki pedig végig szeretné kísérni az eddigi fejezeteket a ’Szappanopera’ címke alatt megtekintheti az előzményeket.
Amennyire tartott Ákos a gyerekekkel történő találkozástól és viszont, olyannyira simán átvészelték ezt a "próbatételt". Már azon a hétvégén összebarátkoztak. Ákos nem akart a pótapa szerepében tetszelegni, nem akart felnőtteskedni; igyekezett természetes modorban fordulni a gyerekek felé, és sikerrel is járt. A gyerekek ugyanakkor nem valamiféle ellenséget láttak benne, hanem elfogadták egyfajta nagyobb testvérnek vagy havernak. Játszottak együtt, tanultak, a férfi időnként rájuk szólt, és szót fogadtak neki - meglepően zökkenőmentesen vették ezt az akadályt.
Este, miután a nő lefektette aludni a fiúkat és a gyerekszobából visszatért a nappaliba, a férfi, aki közben már elnehezült szemhéjakkal pislogott a tévére, felemelkedett a kanapéról, odalépett hozzá és fáradtan megölelték egymást.
- Úgy örülök, hogy ilyen jól kijöttök a kölkökkel - rebegte Vanda. - Még Geri is milyen gyorsan megnyílt, pedig aztán nem szokott ilyen lenni.
- Okosak a gyerekeid - suttogta a férfi. - Elevenek, de nem rosszak. Legalábbis így egy nap után. Bárcsak az én lányom is ilyen lenne... - Azzal megcsókolta a nő orcáját.
Vanda eltolta magától a férfi felsőtestét, hogy láthassa a tekintetét.- Milyen lányod? - kérdezte fojtott hangon, játékos hevességgel.
- Ja, nyelvbotlás volt - somolygott a férfi. - A lányunk.
A nő ajkai széles mosolyba szaladtak.- A lányunk?! Nekem nem kell lány!
- Hogyhogy? Melléjük már inkább egy harmadik fiú nem kéne.
- De lány? Az nem jó... Az visít...
- Tessék? - ugrott fel a férfi szemöldöke. - Miért, te talán visítottál? Vagy nem is lánynak születtél?
- A fiú jobb...
- Aha. Anyám is fiúkat akart, és nézd meg... Meg szinte alig ismerek olyan nőt, aki lányt akart volna. Én nem is értem. Szerintem általában inkább a férfiaknak számítana, hogy legyen trónörökösük. Én meg ezért nem rajongok.
- Hogyhogy?
- Szeretem a gyerekeket, kivéve a kisfiúkat.
Nevettek.- Látom az unokaöcsémet felnőni - folytatta a férfi. - Imádom, az vitathatatlan. És látom a kislányokat, a barátnőit. Sokkal könnyebb egy lányt nevelni, mint egy fiút. Vagy, ha a fiút könnyű, az már régen rossz.
- Mért lenne könnyebb lányt nevelni? Ugyanolyan.
- Hát, azért nem. Egészséges fiút és lányt összehasonlítva, a fiú sokkal elevenebb, fokozottabb figyelmet igényel. Több veszélynek van kitéve. Ha meg agyonkorlátozod, azzal nem csak a gyerekkorát, de az egész életét elszúrhatod.
- Amint látod, eddig két fiúgyereket sikerült fölnevelnem.
- Azért a fölnevelés az még kicsit túlzó kifejezés. Mindegyik kisiskolás.
- Hát én nem értem. Ha nincs bajod a fiaimmal, akkor én nem értem, amúgy meg miért mondtad azt, hogy bárcsak a lányod is ilyen lenne?
- Mert ha ilyen lenne, mint a srácok voltak ma, akkor éppen elég elevenség lenne benne. Amúgy meg egy nap alatt szerintem még nem mutatták ki a foguk fehérjét.
- Na, mindegy, ezen fölösleges vitatkozni - szögezte le a nő. - Úgyse mi döntjük el, hogy fiú lesz-e, vagy lány...
*
A nő nehézkesen keze ügyébe kerített egy gumit, majd a férfira nézett, aztán kis tétovázás után könnyedén az ágy mellé hajította a kis csomagot.
- Erre már nincs szükség - mosolygott halványan.
- Hogyhogy? - lepődött meg a férfi.
- Már mindegy, nem? Eleget voltunk együtt védekezés nélkül.
- És? Talán terhes vagy?
- Ki tudja? - vonta meg a vállát a nő játékosan. A férfira nem ragadt át a nő könnyedsége. Úgy tűnt, a nő már tudhatja.
- Ha nem biztos, akkor azért nem ártana védekezni. Amikor nem védekeztünk, az olyan napokon volt, amikor minimális volt az esélye, hogy teherbe essél. Vagy mindenképpen teherbe akarsz esni tőlem?
- Legalább tudnám, hogy attól van a gyerek, akit nagyon szeretek - felelte a nő negédesen, Ákosnak viszont nem voltak ínyére hallottak. - Miért, te nem akarod?
A férfi kereste a szavakat. - Akarok gyereket, de még nem vagyok rá felkészülve. Nem vagyunk felkészülve. Nem ártana, ha kicsit rendeződnének a dolgok.
- Mire megszületik, addigra rendeződnek majd. Vagy félsz a kötöttségtől? Ákos arca egy pillanatra kelletlen grimaszba rándult. - Nem a kötöttségektől félek. Tudod, hogy mindig is normális családra vágytam. És persze saját gyerekre. És tudom, hogy nálad jobb anyát nem találhatnék a gyermekemnek...
- Ez szívből jött?
- Persze, hogy szívből jött! Mér', neked nem mindig szívből jön, amit mondasz?
Vanda félre pillantott, aztán egy másodpercre lesütötte a szemét.- Van úgy, hogy okosabb akarok lenni saját magamnál - felelte, aztán ismét a férfi szemébe nézett. - Akkor előfordul.
Ákos bensője belesajdult, ahogy a nő szavainak értelme becsapódott az elméjébe. Az őszintesége lefegyverző lenne, ha nem éppen arról beszélne, hogy nem mindig őszinte - így inkább hatásvadász. A sorok között Ákos azt vélte meglátni, hogy korábbi gyanakvása Vanda viselkedésével kapcsolatban nem volt alaptalan. Van úgy is, hogy másoknál akarsz okosabb lenni, tette hozzá gondolatban keserűen.
*
Ákost egyre kínzóbban gyötörte a gyanú, hogy a nő szimplán hülyének nézi. Sorban virrasztotta át az éjszakákat Vanda mellett és egyre kimerültebbé és ingerültebbé vált. A nő pedig, mint aki nem látja vagy nem érdekli, hogy a férfi miatta kezd kikészülni, feszítette a húrt; Ákosnak nem kellett sokáig várnia a nő újabb szeszélyére, s hogy ennek következtében kételyei tovább gyűrűzzenek.
- Geri itthon akar veled maradni - tájékoztatta a nő, amikor Donáttal zeneiskolába indultak hétfőn kora este. - Pedig máskor mindig jönni akar. Nem is értem.
Ákos kényszeredetten tudomásul vette a helyzetet. Lehet, hogy én értem...- Tényleg itthon akartál maradni velem - kérdezte a kisfiút később, miközben kettesben tűzifát cipeltek a cserépkályha melletti tárolóba -, vagy anya mondta, hogy maradj itthon? Az egyébként sem bőbeszédű fiú csodálkozó képpel a férfira pillantott, aztán leszegte a fejét, és lassan megvonta a vállát, de nem szólalt meg.
*
Kedden reggel munkába menet félúton hiányolni, majd zsebeiben keresni kezdte a nő házának kulcsát, de nem találta. Vibrált az aurája idegességében.
"[...] A kulcsodat bent hagytad a lakatba. Eltettem ,úgyis előbb érünk haza, a kaput meg nyitva hagyom neked. [...]" - írta reggel Vanda, aztán máris a lényegre tért. - "[...] Ma is pihenést tervezünk jó? Meg lazítást, de ma én leszek a masszőr , és jól elalszom a végére. [...]" Nem egyszeri eset volt hát, amiben eddig bízott a férfi; a nő ismét mail-ben terjesztette elő, hogy Ákos ne számítson este együttlétre. Hihetetlennek tűnt a férfi számára, hogy a nő így látja szükségesnek és normálisnak ennek a dolognak a rendezését, arról nem is beszélve, hogy egyébként sem szeretkeztek minden este, emiatt végképp nem kellett volna reggel bejelentenie - különösen írásban. Pedig felesleges volt a nő ilyetén előrelátása. A férfi kimerültségében a legkevésbé sem akart este mást, mint pihenni. Csak éppen egyre kevésbé látott rá esélyt, hogy képes is lesz rá, mert már reggel pattanásig feszültek az idegei.
"[...] Kb. félúton kezdtem keresni a kapukulcsot, és bíztam benne, hogy a lakatban maradt, és megtaláltad.
De ez még nem volt elég. Megint bezártam a kocsikulcsot a kocsiba, mint nálad... Nagyon kész vagyok. [...]"
A nő aznap negyed tizenkettőkor küldte el az utolsó levelét, holott hivatalosan fél négyig dolgozott.
*
A gyerekek apja szombat reggel nyolcra jelentkezett be Vandához. Ákos pénteken este az albérletében akart megszállni, mert se találkozni nem akart Zalánnal, se korán kelni, de Vanda olyannyira marasztalta, hogy végül mindketten viselték a második variáció kellemetlenségeit. Többet is, mint amire számítottak.
Amióta a gyerekek otthon voltak, a felnőttek általában nem siették el a lefekvést. Miután az anyjuk már ágyba dugta a fiúkat, szoktak szép kényelmesen lezuhanyozni, hogy mire felmennek, a kicsik már aludjanak, bár ez nem minden esetben alakult így. Azon az estén viszonylag zökkenőmentesen zajlott az esti szertartás, tíz óra körül már mind ágyban voltak. Éjfél körül érkezett el a levezető beszélgetés ideje. Elég hosszan beszélgettek, úgy tűnt, egyikük sem készül aludni a másnapi korai ébresztő ellenére.- Mi az a két gumi ott? - kérdezte egyszer csak Ákos.
- Ez? - kérdezte a nő a könyvespolcon a könyvek előtt fekvő két különböző fajta, az általuk addig használttól eltérő márkájú gumira sandítva. - Ez most nem fog tetszeni... - folytatta némi hatásszünettel, miközben felült a sarkaira. A férfi, ha másban nem is, ebben egészen biztos volt.
- Azóta hordtam őket magammal, mióta másodszor találkoztunk, és most, hogy rendet raktam a táskámban, kitettem őket.
A férfi gyanakodva, de látszólag közömbösen méregette. A nő fölkészültnek bizonyult ezzel a válasszal. Kis hallgatás után végül a férfi törte meg a csendet.- Igazad van, tényleg nem tetszik. Különösen az nem, hogy két darab különböző gumiról beszélünk. Mert ha egy egész csomag lenne, még akár kussolhatnék is. De hol van azokból a csomagokból a többi gumi? - A kérdés költői...
- Ezek régről megmaradt gumik, amiket nem használtunk el Zalánnal. Lehet, hogy a többi is megvan... - erőlködött a nő. Idegesen elkezdte a könyvespolcon kihúzkodni majd visszatologatni a könyveket. A férfi bizalmatlan-egykedvűen várt.
- A könyvek mögé dugtuk a gumikat, hogy a kölkök ne találják meg őket.
- Fölösleges keresgélned - torkollta le Ákos. - Nem érzed, hogy mennyire gáz ez az egész?... Egy nagyobb adag könyv mögött éppen akkor talált a nő két másik gumit, ami az először talált páros egyikével azonos volt.
- Tessék, ebből meg is van a három. A másiknak is biztos itt van valahol a párja... - Azzal a következő magasabb polcon folytatni kezdte a keresgélést.
- Hagyd már abba! - rivallt rá fojtott hangon a férfi. - Egyrészt fölösleges, másrészt kicsit csodálkoznék, ha a legfölső polcon dugdostátok volna ezeket, és a meghitt együttlétek előtt mindig létráról kellett volna leszedni a célszerszámot...
A nő visszatelepedett az ágyra.- És miért fölösleges? Nem hiszel nekem?
Ákos egy pillanatra hitetlenkedő vigyort vágott.- Ha! Kicsit furcsák a dolgaid...
- Milyen dolgaim?
A férfi nem óhajtotta részletezni.- Játszhatjuk azt is, hogy nem tudod, miről beszélek. Csak tudod, sok fájdalmas tapasztalatot sikerült gyűjtenem. Nem várható el attól a férfitól, hogy higgyen a nőknek, akinek az anyja is kurva volt...
- A te anyád nem volt kurva!
- Ne-em volt... még most is az! Aztán ott volt a többi... csajom. Egytől-egyig mind szajha volt, de hát már meséltem ezt-azt. Egyedül Patrícia volt kivétel, de belőle is mi lett... Nyolc év együttélés után férjhez ment, utána meg fél évvel később elvált... És neki volt új párja, nem az exének! Meg a kapcsolatuk közben is volt neki, meséltem már... Hát, köszönöm szépen! Vanda elfordult tőle, sírdogálni kezdett, tenyere élével törölgette a szemét. - Azért ez egy kicsit erős! - nyöszörögte szipogva. - Ezt is megértem. A saját ágyamban kurváztak le...
A férfi kénytelen volt megvigasztalni.
Az utolsó 100 komment: