„És ha le is megyek, akkor mit fogunk csinálni? Beülünk egy órára a cukrászdába, aztán hello? Hosszú ideig nem jön tőle válasz. Megbántottam valamivel?” – mit tennél, ha hirtelen egy titkos imádó bukkanna fel az életedben, aki rajongó mélekkel bombáz? Eleinte nem érdekel, de minél több infó csepeg át róla, annál jobban izgatja a fantáziádat a sorok mögött álló hús-vér személy. Most megtudhatod, mire képes egy lány romantikaéhsége.
Sziasztok! Lány vagyok, 21 éves. Érdekes eset történt velem, pár hónapja. Egyik nap beesett hozzám egy e-mail, melyben egy rövid sorban közölte velem az írója, hogy titkos imádóm. Na, ki lehet ez? – töprengtem. Vajon csak ugratni akar valaki, akit ismerek? Visszaírtam neki, hogy köszönöm, de nem ismerem, írja meg a nevét. Hiszen még azt sem tudom, hogy fiú-e vagy lány? Azt válaszolta, hogy később. Ejha! Napi szinten váltottunk levelet, teljesen hétköznapi dolgokról. Elárulta, hogy fiú. Kérdi, mit csináltam ma? Mondom, semmit. Erre azt írta, hogy neki az is öröm, ha a semmiről írok neki. Arra a kérdésemre nem akart sehogy sem válaszolni, hogy honnan ismer engem? Találkoztunk-e már? Talán a fotómba szeretett bele, amit közösségi oldalakon használok? Egyre jobban kezdett érdekelni a szerző kiléte…
Vagy az Iwiw vagy a Facebook oldalamról szedhette le a címem. Kértem, hogy küldjön fotót magáról. Ez később meg is történt – ha minden igaz, levelezőtársam és titkos rajongóm egy átlagos, viszonylag jóképű, magas srác. Jó, egyre több darab kerül elő az összerakósból. Péternek mondta magát. Sok mindent megtudtam róla és én is sok mindent elárultam neki magamról. Szimpatikus volt, sok közös témára bukkantunk. Péter nem a fővárosban lakik, hanem Miskolcon él, így azt sem tudtam meglépni, hogy ütközzünk egyik délután. Ezt meg is írtam neki, amire azt válaszolta, hogy menjek le hozzá Miskolcra. Azt írtam neki, hogy köszönöm… dehogy megyek. Felajánlotta, hogy kifizeti a jegyemet. Erre azt írtam, hogy nem anyagi oka van: ha le akarok utazni, akkor leutazom. Csak hát, mi van akkor, ha senki nem fog várni a buszpályaudvaron? És ha le is megyek, akkor mit fogunk csinálni? Beülünk egy órára a cukrászdába, aztán hello? Hosszú ideig nem jön tőle válasz. Megbántottam valamivel? Én csak őszinte voltam, ha ezt fricskának veszi, akkor elhasalt előttem. Két nap múlva újra írt. Azt mondta, hogy a napokban feljön Pestre és mindenképpen találkozni akar velem. Megírtam neki, hogy küldjön minden részletet, mikor és hova érkezik, kimegyek elé. Megadtam neki a számomat is. Ez volt az utolsó levélváltás köztünk. Három hete nem jelzett magáról. Mi volt ez az egész? Ugratás? Most már nagyon érdekel, mi lett volna a játszma vége. De nem valószínű, hogy ez valaha is kiderül… mert már kiderült volna.
