„Kiszóltam neki az ablakból, hogy ráhívom a zsarukat, ha nem takarodik haza. Vörös fejjel elkullogott. Nem csinált több szemétséget és nem is köszönt sokáig” – az ember lánya szebb karácsonyi koncertet is el tud képzelni annál, mint amikor egy paraszt fémrúddal csépeli a kapuját, ezzel őrült lármát csapva, amire az egész környék összecsődül. 1 poszt 2 történet.
Sziasztok Csajok és Pasik! Tudom, hogy már lement a téma, de én csak most olvastam el azt a novemberben megjelent posztot, amiben a csaj azon agyal, hogy kari után dobja-e ki a barátját vagy előtte. Erről van egy történetem. Vagy inkább kettő, ha a barátnőm történetét is beleveszem. Velem tavaly történt meg, hogy nem bírtam tovább, és karácsony előtt három héttel mondtam ki a nemet. Én 29 éves vagyok az akkori pasim 36 és sajnos elég balhés illető (voltak kisebb zűrjei, amiket ő mesélt, ergo ki is találhatta őket). A dolgot nehezíti, hogy csak pár utcányira lakik tőlünk, simán elkaphat, ha akar. Sokszor volt téma ezen a blogon, hogy a lányok mindig a rossz fiúkat szeretik: én ezt vállalom. Pontosabban a rossz fiúkat is. Miért ne? Ha arra érdemesnek találom. Eleinte annak láttam, de rájöttem később, hogy csak elvakított a vágy.
A srác 2 éve költözött oda, ahol a mai napig lakik. Van egy szép motorja, azon látom mindig, amikor elsuhan a házunk előtt. A környékbeliek is hamar befogadták, rövid idő alatt sok barátra tett szert, szinte sosem látom társaság nélkül. Szóval, egyszer lementünk két barátnőmmel a közeli bárba, ahol ott volt ő is. Megkérdezte, hogy leülhet-e, mi pedig engedtük. Aztán innentől a szokásos menet: elkérte a számom, megadtam, randik és összejöttünk. Nem sokáig jártunk, rettenetesen elkezdett féltékenykedni, lassan már sehova nem tudtam elmenni, hogy ne lihegjen a nyakamba. Az anyáméknak sem tetszett, hogy a lányukat egy nagydarab, kopasz pasi csöngeti ki naponta. A féltékenysége egyre súlyosabb lett - ez nem tetszett és kari előtt 3 héttel szakítottam vele. Elrontotta az ünnepi hangulatom a dolog, pedig alapvetően szeretem a karácsonyi nyüzsgést, készülődést. Naponta csöngetett be és amikor már negyedszerre küldtem el (vagy az apám) utána egy valamilyen fémrúddal jött vissza, amivel tiszta erőből püfölni kezdte a mi alumíniumlemez-betétes kapunkat és a két anyag találkozása iszonyú lármát csapott. Kiszóltam neki az ablakból, hogy ráhívom a zsarukat, ha nem takarodik haza. Vörös fejjel elkullogott. Nem csinált több szemétséget és nem is köszönt sokáig. Ma ha a boltban összefutunk, egy sziát néha megereszt, amit viszonzok is, de annyi.
A barátnőm valamivel jobban járt: ő most nyáron szakított a vele egykorú (25) pasijával, a pasi szülinapja előtt négy nappal. Már le volt szervezve a buli, a haverok is együtt várták őket. Meglepetés partit akartak neki és nehezen össze is szervezték, hogy kinek a lakásán legyen és hogyan csalják fel oda az ünnepeltet.
Homokot szórt a gépezetbe szegény barátnőm, aki nagyon csúnyán összeveszett a pasijával és azonnal el is küldték egymást a francba, felégetve minden hidat – nem volt visszaút. A lány azzal vádolta a pasiját, hogy megcsalja – állítólag a csaj saját bankkártyájáról vett a riválisnak virágot. Egyébként én is meg az érintett barátnőm is sűrűn láttuk egy lánnyal mászkálni őt, akit egyszer a kolléganőjének mutatott be. A baj csak az, hogy a srác otthonról dolgozik, valamilyen hirdetési újságnak a segédszerkesztője… Az igazság sosem derült ki, de az érintett srác hamar belenyugodott a dologba. Egyedül kellett mennie a szülinapi bulijára. Tanulság: fontosabb események előtt ne szakíts, várd meg míg minden lemegy, mert azzal magaddal is kitolsz.
