Most, hogy közeledik augusztus 20., eszembe jutott egy történetem, ami még pár évvel ezelőtt esett meg. Volt egy barátom, akivel abban az időben sokat lógtam. Volt egy felesége és egy kislánya is. Délután felhívott, hogy nézzük együtt a tűzijátékot. Az fontos része a történetnek, hogy ők ketten fasírtban voltak és a válóper is ott lógott a levegőben. Az oka egyszerre volt a pasi örökös lúzersége, pénztelensége, és az, hogy az asszony egyszer félrement (akkor még nem velem) és nem is csinált belőle nagy titkot. Mire a kedves férj is becsajozott. Megromlott köztük minden, azóta állandóan ölték, vagy kerülték egymást. Amikor még viszonylag békében voltak, sokat voltam náluk.

Aznap az asszony, ahogy az ura is, hűtőtasakból dobozos söröztek napközben, amikor meg elfogyott egy boltból töltötték fel - igazi proli délután volt velük. Egész nap veszekedtek, csak este hallgattak el pár percre, amikor fölfele bámulva nézték a tűzijátékot, majd újra folytatták. Az asszony szájából az „olyan undorító vagy, hogy undorodom tőled” – szerkezetű, át nem gondolt, tiszta indulatból született abszurdumok 10 percenként repkedtek a levegőben. Annyira összevesztek, hogy egy idő után a pasi megelégelte és beült egy kocsmába döntögetni a söröket. Én felajánlottam, hogy hazaviszem a családját, ne lássák már apa fokozatos berúgását. Ennek a kislánynak már amúgy is lesz mit mesélnie majd a pszichiáterének később, elég sokat látott aznap is. Azt mondta, nagyon köszöni, hogy tehermentesítem őt mára, elege van. Hát beraktam őket a kocsiba (mivel én nem ittam, ők meg BKV-ztak) és hazavittem őket. Amikor az asszony lefektette a kislányt, főzött nekem egy kávét a hazaútra. Egyszer csak beleült az ölembe. Na, most mit csináljak, elég jó kis bőr volt. Mivel nem voltam fából és elég biztosnak látszott, hogy nem nyit ránk a kedves ura… hát lefeküdtem vele. Fantasztikus volt. Annyira kimerültem, + egész nap mászkáltunk, hogy majdnem el is aludtam utána, de felrugdosott az asszony, hogy húzzak el gyorsan, mindjárt hajnalodik, hátha az ura haza kíván taxizni és in flagranti lesz. Azóta egyre ritkábban söröztem a haverral, aztán szépen eltünedeztem, ma már nem tartom vele a kapcsolatot vele és az asszonnyal sem. A szex óta tulajdonképpen nem is láttam már nagyon, egyszer integetett ki nekem az ablakból, amikor elmentem a házuk előtt. Szerencsére ők sem keresnek. Ennyi volt a kaland, de úgy érzem, ebben az afférban nem bántottam meg senkit - olyan volt, mint egy süllyedő hajón a mentőcsónakokat próbálgatni. Nem bűn egy szomorú asszonynak örömöt okozni.