Kedves blog olvasók! Nem tudom, ki hogy van az anyósokkal és anyósjelöltekkel, de nekem lassan elég volt, amit eddig kaptam. A pasimnak van egy 50 év feletti anyukája, aki a klimax tüneteit nem gyengén hozza. Szerencsére még nem hivatalos anyós, hiszen még nem házasodtunk össze - és ha nem is fogunk az csak miatta lesz. Nyáron belevágott egy házfelújításba, és amíg használhatatlan volt a konyhája meg a hálója minket boldogított. Tudjátok, ő az a típusú tenyeres-talpas asszony, aki mindent nagyon meg tud oldani egyedül is: „Jaj, gyerekek, majd én megcsinálom, így kell ezt”. Szó nélkül mindennek nekilát.

Ahogy ágyazok, a párom meg öltözködik, egyszer csak halljuk, hogy iszonyú nagy zaj jön a konyhából, mintha leszakadt volna valami, majd a nő káromkodik. Megyünk be, és látjuk, hogy a földön ül és tolja vissza az ablakot, amit először a fejére rántott. Nem egyszer mondtuk, hogy ne piszkálja, mert rossz és ha nincs fent rögzítve, akkor kifordul és lezuhan. Mellesleg nagyon kell ráncigálni, ahhoz hogy elszabaduljon. Ő nagyon rángatta. Látjuk hogy elég komoly a sérülés a fején, visszük varratni. Cseszhettük azt a napot. Ötször kell megkérni, hogy ne önállósítsa magát, de nem hallgat ránk. Másik eset: egyik nap keresem a fürdőszobában a hajszárítót. Nincs. A párom nyugodtan megjegyzi, hogy hazavitte az anyja, mert az övé el van csomagolva valahol. Kérdés nélkül. Ja, és azt is megjegyezte, hogy kölcsön adott neki 50 ezret az én pénzemből. Ha nem velem esik meg, hanem egy délutáni vígjátéksorozatban, még nevetek is rajta „nézd má a hülye kislánnyal hogy kibabráltak, ha-ha” Á, nem kaptam agyvérzést. A másik dolog, hogyha sipítozik valamiért, a párom rögtön ugrik. Oké, ugorjon, hiszen az anyja, de ne állandóan és hülyeségekért. Pár hete egy bulira mentünk, már régóta terveztük, minden jól is ment. Mivel kocsival mentünk, és ő vezetett, ő nem ivott. Egyszer csak csörög a telefonja. 5 percen belül veszi a kabátját és elmegy. Az anyjának kell valamit segíteni. Most. 1 óra múlva felhív, hogy már az anyjánál ivott így nem tud értem jönni. Távolsági busszal mentem haza. Ez van most. Mióta a férje 2 éve meghalt, azóta a fiát rángatja és nekem ezt szörnyű néznem. Hülyíti, de nem mondhatom neki azt, hogy „Szívem, az anyukád egy birtokló idióta és ki fogja nyírni a kapcsolatunkat” mert akkor szemét sárkány vagyok és hogy képzelem? Persze, van pozitív oldala, mindig próbál segíteni, éjfélkor is fel lehet hívni, isteni befőtteket csinál - de nekem mindez nem éri meg, amit le kell nyelnem tőle. A párom meg rögtön ugrik, ha kell valami és az sem bántja, ha ehhez rajtam keresztül kell gázolnia. Így nem tudok vele közös jövőt tervezni, az anyukájával meg pláne nem. Ha valaki tud valami megoldást, köszönöm - de lehetőleg olyat, amiért nem jár börtön : DD