Nem szerencsés, ha úgy érzed magad egy kapcsolatban, mint egy kis házikedvenc, aki ugathat, de senki nem figyel rá. Levélírónk szerint léteznek olyan emberek, akik az X dimenzióban élnek és nem jelent nekik semmit a másik jelenléte. Ha a pasid lekezeli a közös barátaitokat és a nagyképű diktátor szerepét játssza, ideje vele beszélni. Mai főszereplőnk így is tesz, és a pasijára borítja sirámait, ám cserébe csak velős Coelho-bölcsességeket kap.
Kedves CsP! Egy érdekes kapcsolatomról szeretnék írni Nektek. Úgy másfél éve járok egy férfival. Ő 32, én 28. Lehet, hogy valami lelki ferdülése van, de a kapcsolatunk elején - talán még a közepén sem - vettem észre. Nem érdekli, ha megbánt, (nem csak engem, de másokat is). Vaskos poénokat dobál. Pl. az egyik barátnőmet azzal ugratta, hogy csináltassa meg az orrát, mert látszik, hogy ferde. Na, ez pokolgép egy nő önbizalmának. Sokan már le tudják őt, rendezni, de sokan a szívükre veszik. Én nem akarok egy olyan emberrel élni, akit mindig „le kell rendezni.”
Egyre kevésbé érzem, hogy szeretne. Inkább csak megszokásból ragaszkodik. Sőt, olyan, mintha egy felnőtt gyerekkel élnék, aki egész nap játszik. Amúgy víg kedélyű fiú ő. A kapcsolatunk elején normális volt, majd valamiért lehámozta magáról a normális emberi vonásokat. Mert így érzem: mintha csak szerepet játszott volna, hogy megkapjon akkor. Ezt el is mondtam neki. Hüledezett, mondta, hogy szeret. Mondom, nem érzem, és te csak behallucinálod ezt a kapcsolat-dolgot. Összevesztünk. Nem fogta fel. Másnap reggel ugyanúgy ment tovább minden, mintha előző este semmi sem történt volna. Nem értem meg neki annyit, hogy felhúzza magát, magába szálljon vagy valami. Mintha nem lenne beleszólásom a kapcsolatunkba. Úgy éreztem magam, mint egy kis házikedvenc, aki ugathat, de senki nem csinál problémát belőle. Vannak olyan emberek, akik x dimenzióban élnek és nem jelent nekik semmit, ha elküldöd őket, mert el vannak telve magukkal. Azt hiszi, hogy jogában áll lekezelni mindenkit és lenézheti a közös barátainkat (azért mondom, hogy közös, mert értelemszerűen neki nem sok van ). Ha nem lenne ez a nagyképű, önző diktátor, ki tudnék vele jönni. Szóval, ezt mind elmondtam neki. Amit erre válaszolt, nem hittem el. Azt mondja: „ha tele vagy negatív dolgokkal, akkor negatív dolgokat fogsz bevonzani, így a jelenlegi viselkedésemet is magadnak köszönheted. Ez egy adok-kapok dolog. Magadba keresd a hibát, én csak a természeti törvényeket követem” – mindezt halálkomoly arccal és én nem tudtam először, hogy nevessek vagy sírjak. Tehát akinek ilyen magvas gondolatai vannak, már jogában áll bunkónak lenni? Vélemény?
