Sziasztok! A távkapcsolatokról már volt pár poszt, így nem dobok be idegen témát. Én 24 éves vagyok, lány, a párom 29, két és fél éve vagyunk együtt… (ez az „együtt” szó pontatlan, merthogy külön országban vagyunk) ő már a megismerkedésünkkor is külföldön élt és csak nyaralni járt haza, Magyarországra. Németországban él már 7 éve. Szóval az egyik ilyen hazajárós nyaralásán ismerkedtünk össze. Két hétig elválaszthatatlanok voltunk, ahogy mondani szokták, izzott körülöttünk a levegő. Minden érintésében éreztem, hogy imád. Én is így voltam ezzel. De aztán mennie kellett. Azóta havonta 1x látjuk egymást egy-egy hétvégére, esetleg egy kicsivel több időre.

A távolságot szavakkal hidaltuk át. Egész nap megy a levelezés, msn, stb. Néha apróbb ajándékokat küld németből, tipikus német dolgokat. Ezekből már szép kis gyűjteményt halmoztam fel. Ha az msn beszélgetésünk közben 1 órára eltűnök, rögtön azt kérdi, hol voltam, mit csináltam, meséljem el. Még a kapcsolatunk elején kérte, hogy menjek ki vele én is. De nekem itt van a munkám, a barátaim, a szüleim, minden – nem mehetek. Azért ebben a kapcsolatban van jó is, mert minden újbóli találkozásunk olyan, mintha először történne meg. Ez a kapcsolat közel sem nevezhető szokványosnak, valaki képes ebbe beleőrülni, vagy szakítani a másikkal. Én még csak az első opciónál tartok, egyelőre. Ez sem új dolog. Ugyanis pár hete megváltozott valami. Legalábbis, én így érzem. Sms-t küldött, hogy menjek gyorsan skype-ra. 1 órát várok rá, de ő nem érkezik meg. Később sem kérdezek rá, miért, el is felejtem. Aztán 3 napig nem látom őt bekapcsolva. Nem reagál semmire sem. Amikor elkapom, szűkszavú - kérdem, mi a baj? Azt mondja, semmi, csak kicsit beteg volt. Aztán jön egy 2 oldalas szerelmi vallomás, ami kb. arról szól, hogy mennyire szerencsés pasi is ő, hogy vagyok neki én. Ez nem úgy hangzik, mintha egy futó kaland után mosakodna?? Feltettem magamnak a kérdést: vajon itt az idő, amikor észre kéne vennem, hogy lassan le leszek építve? Lehet, hogy van valakije? Egyik barátnőm szerint, ha tényleg szeretném utána mennék. És szerinte azért jó nekem ez a távkapcsolat, mert így adagolva van a pasi, nem mászik rám, korlátlan szabadság, nem ellenőriz… és igazából el sem tud laposodni a kapcsolat, hiszen még ki sem alakult igazán a dolog - nem volt alkalom, sem idő a kifutására. Említett barátnőm azt is kétségbe vonja, hogy a barátomnak ez így sokáig megfelelne. Ezzel kapcsolatban kíváncsi lennék a Ti véleményetekre. Köszönöm.