„Az élet már csak olyan, hogy kevés embernek teljesülnek a vágyai, és kevesen kapják meg, amit akarnak” – Levélírónk azt vette észre, hogy pár pasinál nem múlt el a dackorszak, sőt, néhányan még büszkék is erre.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Miért van az, hogy néhány húszas éveikben járó férfiban nem múlt el a tinédzserkori dacosság? Nyilván nem mindenkinél van ez, de én ezt figyeltem meg.
Beleragad valamibe, ami nem az érettség jele. Nem tudom jól leírni a tüneteket, de onnan indulnék el, hogy amikor egyenrangú akar lenni, elkezdi magát többnek és jobbnak előadni, és ha erre nem változom meg, jön ez a gyerekes reakció. Volt, hogy egyszer nem akartam abba a büfébe menni, ahova ő, és hisztizni kezdett, ott, az utcán, hogy miért nem jó nekem.
Harmincas férfinál is láttam már ezt. Pedig az már valahol eléggé felnőtt kor.
Miért kell, miért jó megragadni ezen a szinten? Igen, az élet már csak olyan, hogy kevés embernek teljesülnek a vágyai, és kevesen kapják meg, amit akarnak. Ezt meg kell szokni. Arra gondolok, hogy elkényeztették őket gyerekkorukban, és emiatt alakult ez így. És mintha nem zavarná őket ez, sőt, mintha büszkék is lennének rá, hogy nekik ilyenjük van.
Volt egy pasi, akit az első randi után tök korrekten visszautasítottam. Éreztem, hogy nem illünk össze. És utána szinte sírt nekem a telefonban!! Nem is ismert és már szerelembe esett? Vagy csak megszokta gyerekkorában, hogy a karácsonyfa alatti játékautóval mindig addig és akkor játszhatott, ameddig akart és soha nem utasította vissza?