Ha az első randin a csaj kirakja az asztalra a mobilját, és aközben, hogy veled is beszél, félig szemmel tartja, az egy esetleges fontossági sorrendre enged következtetni. Mert tény, hogy a mobil delejező ereje általános jelenség ma már. De nem mindenkinél.
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Nem tudom, hova tart a világ, de azt látni, milyen irányba, és nem sok jóra számítok. Ott kezdeném, hogy bármilyen közösséget is veszünk, iskolait vagy munkahelyit ( vagy akár csak egy átlag metrókocsit ) a szünetekben mindenki az orrára húzza a mobilját, és nem tudom, mit csinál rajta. Eluralkodott az embereken ez a dolog: mondom ezt én, aki 23 éves vagyok, tehát abszolút abba a generációba tartozom, amelyiknek ez a cucc az élete része, és fanatikus tisztelettel hordozza a mobilját. Volt már pár randim, és a csajok kirakják az asztalra, és aközben, hogy velem (is) beszéltek, félig szemmel tartották. Annyira zavart.
Nem mondom, hogy ez tiszteletlenség - mert hogy ma már mi számít annak, és mi nem, viszonylagos – csak annyit éreztem, hogy a fontossági sorrendjében megláttam a helyemet. Olyat is láttam, hogy a melóhelyemen egy csaj nem találta a telóját és szabályos hisztiroham tört rá, mert megcsörgette egy kollégája és nem hallottuk sehol, ő meg úgy csinált, mintha az élete múlna rajta. Kivörösödött fejjel rohangált, de meglett később, azt hiszem, a kocsijában hagyta csak.
Én mindig nézem, hogy mikor tudok Emberekkel beszélni, nem mobilzombikkal, és olyankor egy kicsit feléled bennem a remény. Azzal szoktam húzni őket, hogy mi lesz, ha valahogy megszűnik az áram, mit csinálnak akkor? „Á, olyan nincsen!” – mondják. A korosztályomba tartozók között már azokat keresem, akikkel lehet beszélgetni, és nem a mobiljukat bújják. És én először azt hittem, hogy legalább valami érdekeset, vagy fontosat csinálnak rajta. Egyszer megkérdeztem egy haveromat, hogy mit csinál, és mondta, hogy a tőle öt méterre levő barátjával csetel. Ha meg nem azt, akkor a közösségit bámulja.
Amúgy nem is vagyok képben annyira az applikációk terén sem, nem érdekel. Tudom, hogy vannak, ennyi. Lassan a Viber-en is mindenre lesz matrica, akkor már nem is kell gondolkodni, csak dobni az illetőnek a megfelelőt.
Most ha emiatt hátrányban vagyok ebben a korszakban, oké, de valahogy úgy érzem, hogy ezáltal az emberségemből tartok meg egy fontos részt.
...Meg hogy a mesterséges intelligencia, húúú, de izgalmas, ...teljesen hidegen hagy. A mai embereket a folyamatos új ingerek tartják mozgásban, és úgy látom, ennek elsődleges útja a mobil. Nekem is van, de akkor veszem elő, ha szól.
Még nem volt olyan randim, hogy ne került volna elő a nőtől egy mobil. Azt az irányzatot sem bírom, ami azt sulykolja, hogy ha valami kicsit is rossz meg unalmas, rögtön dobd el, cseréld le, változtass, ne ülj a rosszban, vár az új, van jobb, jár a jobb, és egy pasi olyan, mint egy teló: megunod, lecseréled, ha kicsit is hibás, nem a szervizbe viszed, hanem eldobod. Nem a technika és a fejlődés ellen vagyok, csak a normális felhasználásuk mellett.