Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Sziasztok! Nekem eddig egyetlen olyan férfi sem volt az életemben, aki egy kicsit is agresszív lett volna, vagy goromba, valahogy így fogtam ki. De még a dühítő szituációkat is nyugodtan kezelték. Akármilyen vitánk volt, nyugodtan viselkedtek, akkor sem voltak ingerültek, ha olyan helyzetekbe sodródtak másokkal. Viszont a mostani párom elég hirtelen haragú. Velem is, odavakkant nekem valami durvát, ha olyanja van, … de én ehhez nem vagyok hozzászokva. És nem is akarok. Utána bocsánatot kér, ha látja, hogy nagyon betalált.        

               Még akkor se legyen ilyen, ha okot ad rá neki egy nő. És ha én nagyon határozottan állok ki magamért és védem a saját igazam, az végképp tűrhetetlen neki. Azt eddig is tudtam, hogy a férfiak többségére jellemző az indulatos viselkedés, de az agresszió és a kiabálás nekem nem a pozitív férfijellemzők közé tartozik. (amúgy tévhit, hogy az igazi férfinek ilyennek kell lennie) Ha ez valakinél az önkifejezés eszköze, akkor nem egymást keressük. Biztos van olyan nő, akinek ez bejön, mert dúvadnak láthatja a párját, aki megvédi (vagy nem) kiáll érte ...Én más szempontok alapján ítélek.

Én is felemelem néha a hangom, nem arról van szó, de annak van egy maximuma. Indokolt esetben még káromkodom is, de azt is a magam módján.
Ha szeret, akkor sehogy sem akar bántani. Ha meg idegesítem, akkor legyen vége.
A legrosszabb szokása, hogy ha beszél valaki, vagy beszélgetnek, és őt untatja, akkor hirtelen belevág, és jó hangosan elkezd egy teljesen más témát.
Az indokolatlan agressziójára egy példa: állunk a konyhájában és motyog valamit, amire visszakérdezek párszor, mert tényleg nem értem. És erre rám ordít, mondatának végére még egy nem túl szép szót is biggyesztve.
Másik példa, aminek nem én voltam az alanya: egy bevásárlóközpontban idősebb ember megáll előttünk a mozgólépcső alján egy pillanatra, ahogy lelép. Erre ő beszól neki valami olyasmit, hogy „mozdulj már...” Rossz volt hallgatni is, és meg is maradt bennem. Nem kötekedésből lassított be előtte. Ezeket nem fogja fel. Nem tudja felmérni, hogy mikor van (esetleg) helyén az agressziója. Itt totál nem volt igaza.

És ha igaza van, azt be szoktam látni. De tény, hogy eddig még senkivel sem voltam, aki ilyen lett volna, mármint ilyen mértékben. Az elején nem ilyen volt. A trágár szavak, amikre érzékeny vagyok, nem repkedtek olyan sűrűn a szájából, mint most. Bocsánatot szokott kérni, de ha mindig megtörténik újra, egy újabb bocsánat már nem sokat ér. Tehát nem egyedi alkalmakról van szó. Most ha nagyon átlagolnánk, akkor azt mondhatnám, hogy ezek csak a lépcső első fokai, és ez innen csak durvulni fog. Ezt jól gondolom? Mert ha állandóan stressz van emiatt bennem, akkor akárhogy is követeli, nem tudom szeretni. És ha látja, hogy mindig megteheti, mert nem határozottan szólok rá, az is ebbe az irányba fogja billenteni.