37 éves vagyok, nő, és még tavaly nyáron próbálkozott nálam egy illető (35), legyen B, akivel ha közvetlen kollégák nem is, de egy épületben dolgoztunk, ő biztonsági őr - sokat viccelődtünk (talán a baráti kapcsolatnál kellett volna maradni). Egyik este mindketten túlóráztunk és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem találkozni vele a hétvégén. Ez így is lett: találkoztunk, dumáltunk, majd hazamentünk. Nem léptünk át semmit, még egy csók se volt. Na, a második randira (két hét múlva) kitalálta, hogy menjek fel szombaton a lakására. Pomázon volt egy kis háza, ahol a nővérével élt együtt. B még évekkel ezelőtt elvált és azóta itt él. B-nek volt egy 7 év körüli lánya, aki ha nem az anyjánál, akkor néha B-nél volt.

Szombaton B kocsival kijött elém a hévhez. Eleinte minden jól ment, iszogattunk, dumáltunk, bemutatott a nővérének… A házban elég nagy rumli volt és kosz, a vécében nem mertem a deszkára ülni sem. Többször megfordult a fejemben, hogy le kéne lépni, de azt hittem, ez csak egy olyan 40 felé közelítő nő paranoiája, aki fél, ha éjszakázni kell és ilyenkor idegen helyen már nem tartózkodhat, ellenben otthon a tévé előtt… Akkor kezdődött a műsor, amikor a kislány nem akart valamit megcsinálni és visszaszólt az apjának, aki erre lekever neki egyet, az meg bömbölve elszalad. Ezután már megzuhant az este. B elkezdett versenyszerűen vedelni, elég tisztességesen be is rúgott este 10-re, aztán megkérte a nővérét, hogy fektesse le a gyereket. Akkor még bement és bocsánatot kért a kölyöktől, könnyek között mondta neki, hogy mennyire szereti és ne mondja el anyunak, hogy megszaladt a keze. Na, ezután B a nővérével veszett össze, aki számon kérte rajta, hogy miért kell megütni a gyereket, B meg azzal vágott vissza, hogy a csaj ne szóljon bele a nevelésbe… a szokásos párbeszéd. Aztán B azt mondta neki, hogy a nővére csak ne ugasson, amikor ő meg 3 évre kiment dolgozni külföldre (Londonba mosogatni, nem Svájcba agysebésznek) itt hagyta az egész családot, a beteg anyját stb. Erre a csaj visszaüvöltött neki, és az lett a vége, hogy lesenkizte B-t, mondván, hogy 35 évesen még mindig bizt.őr és azt is elkezdte felsorolni, hogy miért hagyta el őt a felesége. Na, ez volt a bevágott kiskapu. Hatalmas vita kerekedik. B többször megemlíti, hogy felakasztja magát és akkor majd megtudjátok! És még nem volt vége. B még jobban berúgott és eltűnt, egyszerűen nem találtuk a házban. Aztán a nővére (aki, szerencsére csak lájtosan ivott, mondhatni alig-alig) kiderítette, hogy nagyon is a házban van, a verandán fekszik. Eldőlt, elaludt. Szuszog. Akkor jó, lélegzik, nincs baj. Hát én hol aludjak? Mert elég pici volt a ház. A nővér azt mondta, hogy sajnos már csak mellette van hely (hozzátenném egy gusztustalanul kövér csaj volt) … nem akar a földön elszállásolni, mert kosz van, hálózsák nincs, jobban járok, ha egyszerűen bebújok mellé… így is lett. Épp hogy elfértünk az ágyon ketten, de nem is ez volt a bajom…. OLYAN K*RVA HANGOSAN HORKOLT, HOGY NEM ALUDTAM SEMMIT, EGÉSZ ESTE!!! Olyan volt, mint a rajzfilmekben, azt hittem, direkt csinálja… Sírva nevettem ezen az egészen. Elmenni innen nem tudtam sehogy, mert Pomáz az Pomáz, max ha taxit hívok, de úgy voltam vele, hogy kibírom valahogy, mindjárt hajnalodik… Reggel nagyon gyorsan elhúztam, nem vártam meg míg B magához tér, a nővére kiengedett. Hétfőn, a munkahelyen úgy beszélgettünk B-vel, mintha misem történt volna. Több randi nem lett, nem is hívott, szerintem szégyellte magát. Gondolom, rájött, hogy ennyiből ennyi éppen elég lehetett nekem belőle… Aztán KEDDEN mégis azt mondta, szeretné, ha „nem túl maradandó” élményként emlékeznék arra az éjszakára, … de ez valahogy a mai napig nem sikerült. Kollégák maradtunk, aztán pár hónapra rá elhelyezték onnan, nem tudom, hova.