A „barátságból szerelem” dolog működhet, hiszen a felek már viszonylag tudják, mit kaphatnak. De ha mindkét fél már az elején bénázik, abból nem lesz esküvő. Levélírónk hiába dobálja sms-ekkel őt, a lovag csak smile-val fejezi ki érzéseit. Lehet, hogy a biztató kezdetet a nagy semmi fogja követni?
Kedves CsP! 24 éves vagyok, lány. Van egy fiú barátom, akivel már évek óta tényleg csak barátok vagyunk. Legalábbis eddig azok voltunk, ugyanis megváltozott a felállás. Ő 29 éves, Fehérváron lakik. Én Budapesten, de fehérvári születésű vagyok - korábban havonta kétszer láttam őt, amikor hazamentem. A legutóbbi alkalommal sokat panaszkodtam neki (szokás szerint) és ő megcsókolt. Nem tiltakoztam, igazából már számítottam arra, hogy ez be fog egyszer következni. Feltettem magamnak a kérdést: járhatok-e egy régi barátommal, aki már a legutolsó, bajos kapcsolatomat is végig asszisztálta, és lelki segítséget nyújtott, ha kértem?
Azt mondja, hamarosan Budapestre költözik és többet láthatjuk egymást. De ez nem tudom, mikor fog bekövetkezni és még ő sem. Miután legutóbb eljöttem, váltottunk pár üzenetet, ami megerősítette szándékát, miszerint a barátságunk átalakul most valami mássá. És nekem nem is ezzel van bajom, és nem azért keseregnék, hogy „jaj, oda a jó kis barátság”… mert még el sem kezdődött igazán a kapcsolatunk. Amit észlelek, az egy nagy szünet. Én hetek óta a fővárosban vagyok, ő pedig Fehérváron … de nem jelentkezik. Igaz, én sem. Mert várok. Lehet, hogy ugyanazt gondoljuk mindketten és most mindketten a másik jelzésére várunk? Lehet, hogy nem akar nyomulni (nem az a típus). Szerintem a föllángolást valami sűrűbb történéseknek kéne követniük, nem ilyen nagy hallgatásnak. Tehát ez a Barátságból szerelem-dolog szépen elindult, de egyelőre csak döcög. Vagy nekem kéne őt sms-ekkel dobálni? A legutóbbira csak egy smile-t küldött vissza. Lehet, hogy nem lesz semmi? Egyébként, ha komolyabban elkezdenénk és mégsem működne, szerintem még minden lehet a régiben.
