„Volt egy kis hiszti, elmondtam, hogy megértem, ha el akarna hagyni… De nem ez történt” – egy mindent megbocsátó barátnő legalább annyira gyanús, mint egy mindent megtiltó. Levélírónk dac-szexet követ el egy másik csajon, míg élete párja egyedül bulizik. Ma a „baleset” szót fogjuk újraértelmezni.
Három évvel ezelőtt ismertem meg a barátnőmet, akivel most is együtt vagyok. Nem tudok más kifejezést használni: ő volt álmaim nője. Nagyon akartam, de nem mertem megszólítani se, biztos voltam benne, hogy egy ilyen lány velem szóba nem állna. Aztán erőt vettem magamon és megszólítottam. Beszélgettünk. Próbáltam lazán venni. Végül neki mennie kellett, de azzal váltunk el, hogy együtt megyünk egy bizonyos szabadtéri koncertre majd. A dologból egy 3 éves kapcsolat lett. Pár hete veszekedtünk és azt hittem, most kopott meg a hajdani fény, repedezni kezdett az a rózsaszín máz. Egyébként sosem szoktunk veszekedni, így kezelni sem tudtam nagyon a helyzetet.
Magamba néztem és valóban, azt éreztem, hogy álmaim nője ugyanolyan sima nő, mint bármelyik másik. A vita tárgya az volt, hogy ő egyedül akart menni szórakozni és én nem örültem neki. Mondtam, hogy menj… erre kikérte magának, hogy ilyen flegma vagyok vele és igenis, kell egy kis levegő, miért kéne mindenhol együtt megjelenni, mint valami királyi párnak? El is ment. …és én is, egy korábbi exemhez (nem a szex szándékával), aki rajtam kívül csak 3-4 embert hívott még meg, egy kis konyhai borozásra, beszélgetésre. Ennek a vége az lett, hogy amikor mindenki hazament, én megkérdeztem, hogy itt aludhatnék-e (volt 2 szabad ágy) azt mondta persze… Nem akartam egyedül lenni, tudtam, hogy a b.nőm későn jön haza, lehet, így akartam büntetni őt? Hogy jön és én nem vagyok? – és reggel nem abban a szabad vendégágyban ébredtem végül, hanem a lányéban, egy elég jó szexuális élmény után. Én kezdeményeztem, és ő nem tiltakozott, régóta egyedül volt már. Reggel gyorsan elhúztam és azon rágtam magam, mi van ha a csaj többet is akar és ő nem ilyen lazán fogta fel a dolgot? Pár napra rá elmondtam a barátnőmnek a dolgot, legyen tiszta lap – úgyis kiderülne. Volt egy kis hiszti, elmondtam, hogy megértem, ha el akarna hagyni… De nem ez történt, azt mondta, tekintsük „balesetnek”. Döbbenet. Gondolkodtam. Itt az ideje, hogy megbecsüljem, és én meg is becsülöm, mert kapcsolatunk most úgy tűnik, kiállt egy próbát. Viszont mit tennék én fordított helyzetben? Nem ugyanezt… tudom, nem nagy sztori, de én sokat tanultam belőle. És nem vagyok az a fajta, aki sűrűn cserélgeti a nőjét, nehezen szokom meg a változást.
