„Miközben évtizedek óta ismertük egymást barátként, szeretőként nem adtunk elég időt a megismerésre” – a csak szex-dolog nem működött, a barátságnak pedig lőttek. Levélírónk meggondolatlanul fejest ugrott egy fura viszonyba, pedig apró lépésekkel jobban járt volna.
Az én történetem szintén nem szokványos. Férjem halála után néhány évvel, egy közös barátunk kezdett „kerülgetni”. Azt gondoltam, csak barátkozunk, beszélgetünk, tréfálkozunk. Rám jellemző, hogy a felém irányuló szexuális érdeklődést még „fénykoromban” sem vettem észre, így ötvenen túl pedig meg sem fordult a fejemben. Nem is sejtettem, hogy a nálam tizennégy évvel fiatalabb férfi férfiként érdeklődhet, hiszen ő a legintenzívebb korában van, én meg már mindenképpen leszálló szakaszban, testileg, lelkileg.
Végül kibökte mit akar, nem is igen kertelt. Naponta, kétnaponta jött a válaszért, én meg hárítottam, közben gondolkodtam. Mi bajom lehet? Nem tartozom senkinek elszámolással, (ő sem, hiszen elvált volt). Tiszta ügy, mégis hezitáltam, hogy talán nem ez kellene nekem. Közben rég elfelejtett, elfojtott vágyak ébredtek bennem. Végül arra a kérdésre, hogy mikor? azt mondtam: ma - lett nagy zavar, de eljött, és nem sikerült. Azt gondoltam, talán majd a következő, de az se. Valamiért nem „passzolunk”. A csak sex nem működik, másról meg nem volt szó. De a vágy megmaradt, így lett harmadik alkalom, amikor az utolsó, végső percben mindketten egy másik nevet, én a férjemét, ő az elvált feleségéét mondta, és ezzel a teljes csőd. Mi a tanulság? Én meggondolatlanul fejest ugrottam ebbe a tulajdonképpen viszonyba, pedig apró lépésekkel könnyebb lett volna. Miközben évtizedek óta ismertük egymást barátként, szeretőként nem adtunk elég időt a megismerésre. Szóval elhamarkodott meggondolatlanság volt. Ja, és a barátság oda lett.
