Sziasztok! Mi körülbelül két és fél éve vagyunk együtt, én 28 vagyok, ő 29. A párom amolyan gyűjtögető fajta, aki sosem dob ki semmit, mert jó lesz az még valamire, (ez vélhetően családi örökség, a szülei is teljesen ilyenek). Mert mi van, ha hirtelen kell 600 gumigyűrű és egy zacskó pezsgősdugó? Emiatt a lakásom (ő lakik nálam, vidéki gyerek) a beköltözésétől számítva fél évre rá egy lerakathoz hasonlít. Én szépen lehordom a garázsba, amit tudok, de egyszer megtelik az is, a falat már nem tudom mióta nem láttam a felstócolt cuccoktól, örülök, ha nem borul rá a kocsimra semmi. Ezeknek a holmiknak egy része a sajátja és egy kisbusszal hozatta fel az apjával, amikor beköltözött.

Örültem, hogy hozzám költözik, mert akkor éppen magányos és magam alatt voltam, de arra nem voltam felkészülve, hogy több generációra való holmi is kíséri. Ezekben aztán van minden, bezsákolt ruhák, könyvek, gyerekkori társasjátéktól kezdve monitorig, minden, amit el tudtok képzelni - egyszer találtam egy hatalmas doboz kazettát meg régi lemezeket – mi a terve velük? Le se tudja min játszani. És: a pezsgősdugók esete - egyszer rákérdeztem, hogy mi a p...-nak kell belőle egy zsáknyi? Azt mondja, már 15 éve gyűjtögeti és ha nagyon sok lesz csinál belőle (kapaszkodjatok meg) szalagfüggönyt. Hogy majd milyen jól fog mutatni a konyhaajtón. A PET palack nálunk nem a szelektívben végzi - gyűjti, hogy majd jó lesz valami folyadék tárolására, hordására. Én szoktam apránként tizedelni a PET-populációt a pincében. Én rendszerető vagyok és azt sikerült elérnie, hogy én is megszoktam a rumlit. Azt mondja, ne vegyem a megszokott cigi márkám (egyébként nem vagyok nagy bagós, napi 4-5 szál) helyette szivarkát, ami csak fele annyiba kerül, látta a boltban. Erre nem mondtam semmit… Szeretem én a takarékosságot, de ez már nem az. A gyűjtögetése mellé betársul egy betegesen megfontolt, pénzügyileg nem túl innovatív, spúr világszemlélet is: kitaláltam, nyár elején, hogy festessük ki a nagyszobát, meg a konyhát, mert ráfér. Azt mondja, nem kell kifesteni az egész szobát, csak ott ahol foltos a fal. Erre elkezdte festegetni, és mert okos, az eredeti festék maradékát használta, amiből volt a pincében. Csakhogy azóta a fal alapszíne is megváltozott, ment rá füst meg minden. Tehát a szürke foltok valóban eltűntek és megjelentek az általa felfestett tenyérnyi, fehér, friss foltok, amiket felhordott... Végül győztem, de csak annyiban, hogy nem mestereket hívtunk, hanem nekiálltunk mi ketten festegetni.

Néha nem értem, és az a legrosszabb, hogy képes lennék hozzászokni mindehhez, eltűrni, elnézni neki, hiszen szeretem őt. Emellett sok jó tulajdonsága is van.… Nem szakítani akarok vele, inkább lenevelni erről, megpróbálni, ha lehet.