„Hogyan lehetne kikúrálni őt abból, hogy ne kajtasson utána és felejtse el a lányt, mert csak rosszat tesz magának?” – teszi fel a kérdést mai Levélírónk, aki elsősorban a haverja miatt aggódik, akinek leszippantotta az agyát egy meglehetősen könnyű nő. A többi barátjától nem várhat segítséget, mert ők is szeretnének egy menetet a könnyű vérű Judittal, hogy utána zombik lehessenek.
Szerintem a szerelemmel (bármit is nevezzünk annak) kapcsolatban egészen addig nincs semmi baj, amíg az ember nem kezdi túl komolyan venni. És nem hagyja, hogy az agyára menjen, elhomályosítva a józan eszét. Van egy nagyon jó barátom, 32 éves és belehabarodott egy 24 éves csajba, de nagyon. Talán 1x-2x voltak együtt, és nem tudom a lány mit ígért neki, de végül dobbantott mellőle. Sajnos a srác erősen tervezett vele. Még az sem zavarta, hogy a lány előtte/alatta és utána másokkal is udvaroltatott magának (most igen finoman fogalmaztam). Ő is sejtette, hogy nincs egyedül a versenyben, mások viszont biztosan tudták ezt. Elnézte neki és az a gond, hogy még most is elnézné, csak térjen vissza hozzá. Ő tényleg visszavárja, még ezek után is, de a lány nagyon kerüli őt.
Egyik este a szemem előtt ordibáltak egy szórakozóhelyen, mindenki minket nézett, és egy pillanatra azt hittem, a haverom megüti a csajt, de nem volt rá alkalma, mert a lány elviharzott. Sajnos a sráccal már csak erről a lánnyal lehet beszélni, úgy, hogy mindig ő hozza szóba. Másról már nem is lehet: „A Judit, a Judit!” (aki valójában nem Judit). És itt kérdeznék meg mindenkit: hogyan lehetne kikúrálni őt abból, hogy ne kajtasson utána és felejtse el a lányt, mert csak rosszat tesz magának? Ha netán vissza is jön hozzá, ideig-óráig, utána még rosszabb lesz neki. Mondtam neki, hogy van más lány is, de neki csak Judit kell, Judit, Judit és kész. Röhejes, hogy egy ilyen kis p…a képes szétrobbantani baráti társaságokat… De a hiba nem csak benne van, mert egy kapcsolathoz két fél kell, és ha az a másik (történetesen a korban fölötte álló pasi) nem tudja a maga helyén kezelni az efféle nőket, akkor ő is hibás. Persze, ha már megtörtént a baj, akkor utólag könnyű okosnak lenni, bár azért sejthető volt. A haverom azóta többet iszik a kelleténél, és teljesen olyan lett, mint valami zombi, bambul maga elé. Ami azt a lányt illeti, én nem haragszom rá, csak ezek után nem látjuk szívesen abban a társaságban, ezt ugyan még nem mondta neki senki, mert lenne még rá ott jelentkező, olyanok, akiknek akkor nagy csak a szája, amikor ő nincs ott és akkor mindennek elmondják, hogy mekkora ez+az, de amikor megjelenik, máris átmennek lovagba, elfelejtenek mindent, amit korábban mondtak róla, hagyják magukat, lesegítik a kabátját, ülőhelyet kínálnak fel maguk mellett, mosolyognak rá és … reménykednek. A csaj meg teszi magát és élvezi, hogy a fényben sütkérezhet. Remélem, meg is kapják őt. Nem tudom, hogy a haver idővel majd kigyógyul-e belőle, azt sem, hogy mivel lehetne kizökkenteni őt ebből a lelkiállapotból.
