„Tudja, hogy türelmes vagyok vele, még egy ilyet nem talál, és szerintem azt is tudja, hogy szemét módon játszogat velem” - meddig érdemes várni a szexre, ha hivatalosan már egy éve jártok? Bemutatkozik a világ egyik legtürelmesebb pasija.
...és ne feledjétek: ma éjfélig még FÉLÁRON vehettek Prémium tagságot a társkereső oldalunkon, a csajokespasik.hu-n. Ne hagyjátok ki!
19 éves vagyok, fiú. A haverokon keresztül ismertem meg ezt a lányt, akivel lassan már 1 éve járok. Ő 17 éves. Még nem volt senkije és már ott tartunk, hogy többször megígérte, én leszek az, akinek a szüzességét odaadja. Ezt 1 éve mondja, de azóta nincs semmi, csak csókok, amikor úgy alakul, hogy találkozunk, hagyja magát simogatni mindenhol és amikor beindulnék leállít! Én igazán türelmes vagyok, vagy voltam eddig, de nem tudom, melyik pasi bírná ezt ki úgy, hogy közben hűséges, nem jár el más lányokhoz.
A szülinapjára augusztusban (ekkor lett 17) elintéztem, hogy kettesben legyünk egy szép helyen. Gyertyafény, romantika, minden...próbálkoznék, erre megint leállít. Ekkor kicsit kikeltem magamból, és ezt ő is látta rajtam, hogy sík ideg vagyok – ekkor kijött belőlem az, hogy 1 éve nem haladunk semerre. Először megsértődött, de azt legalább nem vágta a fejemhez, hogy „te is csak olyan vagy, mint a többi pasi, türelmetlen” - mert ugye, ezt nem mondhatta, hogy „csak azt akarom”, hiszen akkor már régen faképnél hagytam volna egy bevállalósabb lányért. Tudja, hogy türelmes vagyok vele, még egy ilyet nem talál, és szerintem azt is tudja, hogy szemét módon játszogat velem. Szeretem, vagyis szeretném szeretni. Tudom, hogy ma az a divat, hogy keményen elküldeni a másikat a p**ba, ha az nem azt csinálja, ami nekünk tetszik, és érvényesülni kell, nyomulni kell minden körülmények között, hódítani, és ha nem hajlik az alany, gyorsan tovább lépni… de én erre képtelen vagyok - szeretem ha a barátság alakul át kapcsolattá, mint ahogy ez a mi esetünkben is történt. Azonban a tartós férfi-női CSAK barátságban nem hiszek, max. eleinte annak indul, de később át fog menni kapcsolatba úgyis. Eleget vártam, és szerintem helyes döntés lenne, ha adnék még neki pár hetet, majd ha még mindig tartózkodik, akkor lelépek (sajnálnám, és nekem jobban fájna, mint neki). Amikor megkérdezem tőle, hogy mitől fél és miben tudnék segíteni, azt mondja, nem tudja, meg hosszú, meg bonyolult… Van egy gyanúm, hogy a szüleitől fél, szegényt elég szigorúan tartják, de ellene tenni nem tudok. Nem fogom megszöktetni. És azt sem tudom, mit és hol rontottam el?? Szóval most várok egy kicsit, aztán akármilyen fájdalmas is lesz, lelépek… de ha van valakinek jobb ötlete… Üdv: J.
