„Rögtön azzal indít, hogy sajnos változott a program: nem mehetünk fel hozzá, mert az anyja váratlanul reggel meglátogatta” - Levélírónknak egyáltalán nem jön be a „szexuális igények azonnali kiteregetése” –stílus. 100 kilométert vonatozik egy srácért, aki elég gyanúsan viselkedik, majd közli, hogy ő a falu bikája. Miért nem szereti egy 29 éves férfi anyja a hölgyvendégeket?
Szeretnék megosztani Veletek egy vicces „randit”, ami nem rég esett meg velem. Nem lesz benne tanulság, meg semmi, csak röhögjetek ti is. A neten megismertem egy srácot, igazából eleinte nem nagyon érdekelt: ha írt, válaszoltam neki udvariasságból, de semmi komolyat nem láttam benne. Nem taszított, nem is vonzott, láttam róla fotót, nem volt vele gond. Egyik levelében randira hív. Ráértem, miért ne adjuk meg az esélyt mindenkinek (régebben az egyik nagy szerelmemmel is így jártam, hogy eleinte semennyire nem tetszett és végül mégis beleszerettem). Tehát azt mondtam, rendben.
A srác ezután közölte, hogy meghívna magához, igen ám, csakhogy ő nem a fővárosban lakik, hanem 100 km-rel távolabb és elküldte a menetrendet, az ajánlott járatot, és azt, hogy vár az állomáson. Onnan megyünk fel hozzá, ahol ebéddel vár (azt mondta, tud főzni). Jól van, ebből bármi kisülhet, vonatozni amúgy is szeretek, eleget tettem a meghívásnak. Megérkeztem, már a lassító vonatról megismertem őt. Semmi baj nem volt vele, csak valamiért rettenetes kócos volt a haja, de lehet arrafelé ez a divat, valahogy úgy tűnt, direkt kócolta be zselével, mert ettől divatosnak tűnik. Rögtön azzal indít, hogy sajnos változott a program: nem mehetünk fel hozzá, mert az anyja váratlanul reggel meglátogatta, még mindig ott van, és ő nem szereti, ha felvisz idegeneket – nem értettem tisztán, lehet, nem ezt mondta, de valami ehhez hasonló baromságot. Nem tűnt túl igaznak, pont olyan volt, mint amit gyorsan idefele agyalt ki. (Egyébként a pasi 29 éves) Azt javasolta, hogy üljünk be az állomáson egy restibe. Így tettünk, beültünk a füstös, köhögő, szakadt öregekkel teli kis kocsmába. Ha jó kedvem van, szeretek inni, de akkor rám tört a szorongás. Ő megivott két kori sört, én egy poharat. Beszélgettünk. Egyszer csak minden átkötés nélkül azt mondja, hogy neki nagy a szexuális étvágya, és akkor lenne nagyon boldog, ha ezt az igényt ugyanaz a lány elégítené ki, akit társának nevez… mert régen ő minden csajt megdöntött… Erre én: szóval szerinted az az igazi férfi, aki minden nővel párosodni akar? Valamit mondott, hogy nem úgy, hanem máshogy érti, de nem volt világos nekem. Ha otthon vagyunk, simán felállok, hazamegyek. De itt vonathoz voltam kötve, ami ugye nem úgy jár, mint a metró. Másfél óra múlva mondtam, hogy mennem kell, épp jön egy vonat. Elengedett. Elbúcsúztunk… mire hazaértem, ott várt a mélje. Kérdezte, mikor megyek legközelebb és hogy éreztem magam? Vagy ő jöjjön fel énhozzám? Ennyit írtam neki: „Ne haragudj, de rosszul indítottál…” Erre már nem válaszolt, vette az adást. Ez a „szexuális igények azonnali kiteregetése” -stílus nekem valahogy nem jön be. Még évekkel ezelőtt egy éjszakai bulihelyen volt egy nagyon vicces fiú, aki hasonló dolgokat vetített, hogy ő így a lányokkal, meg úgy a lányokkal és örüljek, hogy megismertem, és azzal zárta, hogy haza akar vinni a Merci SL-jén. Nem tartottam rá igényt. Ám amikor hazafelé baktatok, látom őt, amint kászálódik fel az éjszakai buszra…
