Levélírónk hiába biztosítja a pasiját afelől, hogy nem csalja meg és csak őt szereti, a pasi ragaszkodik az éjszakai telefonügyelethez és az örökké bekapcsolt állapotban lévő msn-hez. A nő soha nem adott rá okot, hogy párja féltékeny legyen, most mégis kalitkában érzi magát. Hogyan lehet harmonikus egy olyan kapcsolat, ahol az egyik félnek állandóan elvárásoknak kell megfelelnie? Bemutatkozik egy eszelősen féltékeny pasi.
8 hónapja vagyunk együtt, ő 23, én 21. Az elején már ijesztő volt, amikor 3 nap ismeretség után kijelentette, hogy én vittem értelmet, s tartalmat az életébe és minden percben rám gondol. Ez akkor még valamennyire tetszett is. Most úgy látom, hogy pont ez a ragaszkodás lesz az, amivel elüldöz majd magától, és mindent tönkre tesz. Mert én is szeretem, de ez a beteges féltékenység, amivel nap, mint nap szembesülök, lassan kikészít. Amikor elmentem anyámhoz hétvégére, haza Székesfehérvárra, megmondtam neki mindent, hova megyek, mikor jövök – hogy ne zavarjon senki, kikapcsoltam a telómat, egész hétvégére. Amikor hazaérkeztem, úgy letolt, hogy nem hittem el.
Hogy merem kikapcsolni, nem tudott elérni, tiszta ideg volt… Jó, mondom, szóltam, tudod, hogy nem bulizni mentem, vagy pasizni. Ez csak egy példa, de ilyet még sorolhatnék. A féltékenysége hátterében talán a korábbi rossz tapasztalatai állhatnak. Ezt nem tudom biztosan, nem beszélt róla. Nem tudom, mennyi időmbe telne, hogy erről leneveljem és elkezdjen bízni bennem. Ő azt hiszi, hogy amúgy is egy csomó pasi áll értem sorba és én nem fogok ellenkezni ha közelednének. Először is nem állnak sorba, másodszor nem vagyok olyan fajta, akinek az aktuális monogám kapcsolata ne lenne elég. Aztán vannak a követelései. Az egyik – mivel nem lakunk együtt – hogy ha megy a számítógépem, jelentkezzek be msn-re, ha nem, akkor nem merjem kikapcsolni a telefonom. Ez mind kötelező. Egyszer este fél 12-kor hívott fel… amúgy is nehezen alszom el, de felvettem: nem mondott semmi lényegest, és onnantól kezdve el volt rontva az alvásom, mert hajnalig azon rágódtam, miért ilyen hülye. Elmondtam neki, hogy szeretem őt és csak őt, de ha ennyire rám telepszik, akkor én kilépek ebből a kapcsolatból. Azt mondta, ő így mutatja ki a szeretetét. Nem hiszem, hogy nekem ezt el kéne fogadnom… Nem is értette, miért balhézom, szerinte más nő örülne ennyi figyelmességnek. Akkor viszont eltérő fogalmaink vannak a figyelmességről… Megfelelni az elvárásainak – ezt érzem. Soha nem adtam rá okot, hogy ne bízzon bennem. Én többnyire mindig addig bízom egyes emberekben, amíg nem adnak rá okot, hogy ne tegyem. Nem tudom, hogy nála miért nem így működik?
