„Sajnáltatja magát, hogy nem szeretem eléggé. Ez nem igaz, még ha így is érzi valamiért” - Levélírónk egy értékes megfigyelést hozott nekünk. Mivel a testesebb nőket favorizálja, megfigyelte, hogy néhány hölgy, ha nem kapja meg a napi dédelgetés adagját, hisztissé válik. Hogy ne legyen egyszerű a képlet, Posztolónk jelenlegi csajáért a volt férj is ringbe száll.
Sziasztok! A tegnapi sztoriról jutott eszembe a sajátom, ami kissé hasonló, csak más a felállás. Először is szeretnék megosztani veletek egy megfigyelést. Én a testesebb hölgyeket is szeretem, bár, ha jobban meggondolom, lehet, hogy le kéne szoknom róluk, ugyanis eddig mindegyikkel ugyanaz volt a problémám (és ez nem általánosítás!! Lehet, én fogtam ki így). Eleinte félénkek, de amint azt érzik, hogy a lovagjuk felett már bizonyos hatalomra, befolyásra tettek szert, akkor mindent és agresszíven követelnek - ha a cél megkívánja, hisztiznek, mint egy királynő. A sárkányosodás jelensége is fokozottan fennáll. Az egyik ilyen csaj mellett a testi épségemet is féltettem egy pillanatig, amikor begurult.
Volt egy nő, aki az elején normális volt, majd előjött belőle egy olyan koktél, ami leginkább olyan volt, mint amikor az ocsmány lelki nyavalyák feltörnek, majd keverednek a túlzásba vitt érzelgéssel. Nem tudom máshogy leírni… De ennyit a múlt tapasztalatairól. Jelenleg is egy duci lány van velem. Egyszer már elvált, de most úgy tudom, a volt férj újra pedálozik érte, két év után. Egyébként a férjét az egyetemről ismerte meg a nő, elég sokáig voltak együtt. Amikor már szabad volt, összejöttünk és lefeküdtünk párszor, azt állította, hogy most volt először, velem, része az igazi örömben és valójában én vezettem be a valódi szexbe. Ez jól esett, de nehezen hittem el. A másik: ha beülünk valahova, eszünk-iszunk, de ő sosem száll be a számlába. Elfogadja, hogy a dolognak ez a része az én reszortom. Mindegy, nem baj. Ám később a kapcsolatunk átment valami másba. Erőszakos lett: úgy érzem, lesi az alkalmat, mikor vádaskodhat. Sajnáltatja magát, hogy nem szeretem eléggé. Ez nem igaz, még ha így is érzi valamiért. Aztán azzal jön, hogy „Hát, nem kellett volna otthagynia a Gyulát”… Azt is megfigyeltem, hogy a testes nők elvárják az örökös dédelgetést, (egyébként sokkal kényelmesebb a nőnek minden kudarcát a férfire vetítenie). Csak azért is a második keresztnevemen szólít, amikor mondtam neki, hogy nem használom, nem szeretem. Nem tudom, miért csinálja, amikor tudja… A kisebbrendűség felgyülemlik ilyenkor benne talán, és úgy akar szúrni, hogy ne legyen feltűnő – de ő mégis szúrhasson. Amikor 3 napra elmentem egy vidéki településre, és elmerültem egy internet nélküli zónában, pihenni, kikapcsolódni… SMS-ekkel bombázott végig, hogy biztos tőle menekülök… Nem tudom, honnan vette, én semmi okot nem adtam rá, tényleg szeretem, minden kis hibájával együtt. Csak nem értem, miért ilyen…
