„Van annyira rafinált, hogy ha tegnapelőtt megcsalt, azt ma ne tudjam meg” - a pasi azzal nyugtatja magát, hogy az a sok meredek történet, amiket a nőjétől hall, csak merő kitaláció. Nem tudja eldönteni, hogy hosszútávon érdemes-e megbíznia egy olyan nőben, aki régebben válogatás nélkül összefeküdt mindenféle alakkal. Te mit szoktál csinálni koncert után?
Sziasztok! egy érdekes dilemmát dobnék be: 24 éves vagyok és van egy 28 éves barátnőm, két éve vagyunk együtt és a dolgok egyre komolyodnak köztünk. Menetközben egyre több sztorit mesélt, egyre többet tudtam róla. De jó az nekem? : D Kezdek nyugtalankodni és kételkedni abban, hogy valóban őt akarom-e. Illetve, jól járok-e vele hosszútávon. Sokat mesélt, de főleg olyan dolgokat, amiket az ember az anyjának úgy nem nagyon mond el. Többek között azt is elmesélte, hogy régebben egy koncert után idegen pasival is elment, 5 perc ismeretség után… És ma már valójában azt sem tudja hány emberrel feküdt le.
Úgy tudtam, a nimfománia betegség, de ő nem tűnik betegnek, sőt, fergeteges vele a szex. A világnézete is rendben van, nincs elszállva magától és másokat sem néz le. Kicsit kiélt az arca, az élet azért némi nyomot hagyott rajta. Néha fel tud pörögni, ez igaz, de hamar le is nyugszik. Elmondta azt is, hogy régebben, a „szédült korszakából” egyszer nővel is volt. Ez a rész mondjuk kevésbé zavar, az viszont nagyon, hogy hajlamos a felszínes kapcsolatok kialakítására, és alapvetően kalandvágyó. És van annyira rafinált, hogy ha tegnapelőtt megcsalt, azt ma ne tudjam meg. Azzal nyugtatom magam, hogy ezeknek egy részét csak úgy kitalálja, meg kiszínezi. De miért tenné? Mindez annyira zavart, hogy egyszer nyíltan megkérdeztem tőle, hogy tudnék-e rá hosszútávon is számítani, vagy lehet, hogy péntekre már lelép? Azt mondta, nagyon szeret és csak azért mondja el ezeket, mert ezt még nem tette meg más férfinak… Egyszer megkérdezte, hogy el tudnám-e képzelni őt feleségemként? Amikor nem válaszoltam azonnal, megsértődött. Legyek elnéző azzal kapcsolatban, amiket mesélt magáról és érezzem magam megtisztelve, hogy ilyen mértékben a bizalmába fogadott? Akik nem ismerik és együtt látnak minket, irigykedve azt mondják: megtaláltuk egymást és milyen jól mutatunk egymás mellett, vigyázzunk is egymásra. Lehet, hogy az vonz benne, hogy már egy csomó dolgon átment, rengeteget tapasztalt és abban a hitben ringatom magam, hogy nálam megáll. Nyílván nincs hibátlan nő, akinek se múltja, se bűne, (nyílván férfi sem). Hagyjam a múltját és lapozzak? Ne mesélne többet inkább semmit, így is eleget hallottam már, „Jobb nem tudni” –alapon.
