„Nem tudom, hogy ez az undok, lekezelő, leintő hozzáállása el fog-e múlni. Van egy gyanúm” – ilyen az élet egy gonosz kismalaccal, aki társaságban irritáló, és még a barátnője életét is szívesen irányítja, noha az nem kérte. Mivel a csaj nem veszekedés párti, inkább belefeledkezik a munkába, ha nagyon felbosszantja a pasi.
Kedves Blogolvasók! Lenne egy kissé bonyolult sztorim Nektek. 2 éve járunk együtt, ő 28, én 26. Mindig is egy kötekedő, nagydumás fiú volt, de sosem volt ellenszenves, illetve, aki először látja őt megnyilatkozni, annak az jön le, hogy ez egy önimádó címeres barom, aki nem hagyja szóhoz jutni a másikat, semmit nem vesz komolyan, és mindenből, mindenkiből viccet csinál, úgy, hogy kiforgatja a szavait. Ez sok embernek irritáló lehet. De tudom, hogy nem bunkó ő, egyszerűen ilyen a stílusa és meg lehet szokni, mert nem komolyan gondolja. Ezen át is léptem még az elején.
Régebben úgy láttam, hogy ilyen a stílusa, mára viszont meggyőződtem, hogy hajlamos azonosulni is ezzel és behozni a kapcsolatunkba. Felvett egy olyan attitűdöt, hogy már a beszélgetés elején „jól van, te hülye vagy!” – álláspontból indít, ha éppen ismerkednénk egy új társaságban. Jó dumája van, de aki nem ismeri, annak tenyérbe mászó figura, ezt tudom. De ezt a mentalitást behozta újonnan az életünkbe is: belemászik a dolgaimba, irányítja, véleményezi a lépéseimet, legyen az a legcsekélyebb bármi is. Minden mondata úgy kezdődik, hogy „Ha egy kis eszed volna így és így tennél…” – és ettől kiborulok, ettől a Magas létráról lazán leköpdösök-stílustól. Az elején csak a durcás kismalacot (egyébként tényleg van egy kis feleslege) láttam benne, és ez a hozzáállás akkor még elment volna viccnek. Nem tudom, hogy ez az undok, lekezelő, leintő hozzáállása el fog-e múlni. Van egy gyanúm: az anyja pont ilyen, csak nőben, és mivel az apja gyerekkorában lelépett, egyedül nevelte egy akaratos, nagyszájú mama, akit a piacon lehetetlenség átverni és mindig az van, amit ő mond (biztos ismeritek ezt a matróna-típust, nem ragozom). Ezt is megértem. Nem élünk együtt. JA, MERT AZ ANYJÁVAL ÉL !! egyébként kedvelem az anyját, jó fej, de együtt lakni vele is, az egy nagyon más dolog már… Most azt akarja, költözzek hozzá, de az eddigi kapcsolataimban, végig szerettem, ha van egy saját lakásom, egy hátországom, ahova vissza tudok menni, ha valami, ne adj’ Isten, nem úgy alakul, ahogy szeretnénk. Tudom, hogy most nincs sok pénze, de azért eljár bulizgatni, és amikor én mennék, vagy vele, vagy egyedül valahova, azt mondja, ne költsem a pénzem, jó lesz az még később másra. Volt már ilyen, egyszer azt hazudta, amikor elment egyik este, hogy nem költött semmit, csak kirándultak a Gellért-hegyen… az meg ingyen van. Az anyja pénzeli néha, ezért van az, hogy gyakran kapom azon, hogy utazási irodák ajánlatait böngészi. Régebben egyedül utazgatott, de ugye az is pénzbe kerül. Nekem még sose mondta, hogy engem is elvinne egyszer valahova, egyedül szeret utazni, OK. A független kaland varázsa… És akkor spóroljunk… amikor van egy higgadtabb pillanata, beszélek vele – azt mondja, most fiatal, most kell élnie, … Igen, ha megengedheti magának. Többször volt már olyan, hogy egy ügyben nekem volt igazam, de lehülyézett, aztán pár hét után észbe kapott, hogy de idióta volt, és nekem adott igazat. Én olyan vagyok vele, hogyha felhúz, inkább belefeledkezem a munkába, ha nagyon felbosszant, nem vagyok veszekedés párti. Most az van, hogyha én két lépést teszek felé, ő hármat hátrál. Azt megtehetném, hogy nem keresem és hagyom, hogy ő jelentkezzen előbb. Egyébként én úgy érzem, hogy - a nagy szájával ellentétben – valamilyen szinten mégis befelé forduló, mert ha nem tud valamit eldönteni, vagy nem ért valamit, akkor magában kitalálja, elképzeli és eldönti, azt el is hiszi - és ezzel részéről, az ügy le van zárva. Azt szeretném megerősíteni benne, hogy nem létszükséglet másokat és engem ledorongolnia, ha valamit keresztül akar vinni, létezik párbeszéd is. És itt neki kéne változtatnia, mert a párbeszédre én kész vagyok, már csak őt várom, hogy megérkezzen erre a szintre. Most így látom. Nagyon nem tudom, mi legyen. Jó ember és gondoskodó is tud lenni, de az egyenletes lelki tempó sajnos nem alapvető tulajdonsága… miért mutatja most felém ezt az arcát? Mit akarhat ezzel elérni? Szép napot: M.
