Kedves Blogolvasók! Furcsa helyzettel szembesültem a múlt hónapban. Én: pasi, 29. Ő, 27. 2 éve töretlenül együtt. A megismerkedésünktől számítva 3 hónappal már velem is él, az én lakásomban. Szóval, múlt hónapban volt egy beszélgetésünk. Azt nem mondom, hogy finoman pedzegette az eljegyzést, házasságot, vagy ilyesmit, hanem úgy kezdett el beszélni a témáról, mintha már kész tény lenne, egy megmásíthatatlan valami a jövőben, ami ott van valahol és az lesz. Passz.

Nem akartam, hogy túlságosan beleélje magát, így egy idő után felhagytam azzal, hogy ráhagyjak mindent, és azt mondtam, szerintem egy házassághoz én is kellek, csakhogy én nem érzem erre magam még késznek. Se alkalmasnak. Erre azt mondja, hogy sokáig úgy volt vele, hogy majd vár, míg én hozom szóba, de ez nem következett be, hát ő lépett. Igen, azért nem következett be valószínűleg, mert nem terveztem. Azt mondja nekem „ha hallanád magad, ez nem te vagy, úgy teszel, mintha gyűlölnél” Azt mondja, kezdjek magammal valamit és becsüljem meg őt. Mert ilyet nem kapok még egyet – nem pontosan ezekkel a szavakkal mondta, de ez volt a lényege. Azt mondta, hogy csalódott bennem. Még a gerinctelen szó is elhangzott velem kapcsolatban. Azt mondja, nem kellene ilyennek lennem, mert ott van bennem a lehetőség a változásra is. Szépen megoldotta az életemet, nem? Az is igaz, hogy még nincs mit veszteni. Hazudnom kellett volna és hitegetni? Még nincsen gyerek, közös élet is csak próbaüzemmódban, és azt mondta, ő most tovább fog lépni. Elköltözött. Tehát megismertem egy számomra új oldalát… és nem tetszik. Most talán azt várja, hogy hívjam, és én nem tudom, mit kéne lépnem. Vagy mit nem. Vagy hagyni, vagy nem hagyni. Az egyik ismerősöm szerint a lánynál ez a házasság-igény már-már patológiás eset.

---

Ha tetszett a poszt, kommentelj, ha viszont inkább saját élményekre vágysz, gyere a Csajok és Pasik társkereső oldalára. A több százezer ismerkedni vágyó közül sokan szívesen megismerkednének Veled. Nézegess fotókat, levelezz, böngéssz, flörtölj!