Egy 2 hetes vidéki kiruccanás könnyen ráébreszthet arra, hogy addig börtönben éltél. De a legnehezebb csak ezután jön: közölni a féltékeny és paranoiás pároddal, hogy itt a vége. Vagy visszasüllyedni a megszokásba, folytatni és elfelejteni az egészet.
36 éves vagyok, a párom 35. Másfél éve együtt vagyunk. Már a legelejétől úgy éltünk, hogy minden lépésemről tudott, puhatolózott, féltékenykedett, de engem ez akkor valahogy nem zavart annyira, nem tűnt fel. Mert se titkolnivalóm, se valódi megcsalási szándékom nem volt. Ha 2 percet beszélgettem egy másik férfival, aki vagy régi barát vagy ex munkatárs, utána estig hallgattam a kérdéseit meg a sirámait. Aztán el kellett mennem anyámhoz vidékre, segíteni neki.
A párom katasztrófaként élte meg, hogy teljes 2 hétre eltűnök mellőle. Mióta együtt vagyunk ez volt a leghosszabb idő, amit egymás nélkül töltöttünk. Míg lent voltam, Sms-ekkel bombázott folyamatosan, a felére nem is reagáltam már, mert mind ugyanazt a témát járta körbe és azokra korábban már feleltem. Aztán feladtam és kikapcsoltam a telefonom, mert egyszerűen nem tudtam aznap mással foglalkozni. Akkor meg az nyomasztott, hogy ez betesz neki, kocsiba pattan és képes lejönni ide. De nem jött szerencsére. Amikor hazafelé készülődtem, rájöttem valamire. Két hét alatt felébredtem. Ez alatt az idő alatt megéreztem a szabadságot, rájöttem, hogy nagyon jó nélküle, hogy nincs itt és levegőt vehetek. Senki nem telepedett rám. És ha ezt most feladom, és visszaszokom, nem lesz változás, ő változni biztos nem fog. Minden nap együtt, a nyakamon lóghat megint.
Amikor megérkeztem hozzá, elmondtam, hogy mindkettőnknek jó lenne, ha egy időt külön töltenénk, …vagy esetleg szakítanánk (nem voltam ilyen egyenes az utóbbi szóval, de ezt próbáltam körülírni neki). Nagyon kiborult. Teljesen az általános iskolában éreztem magam, amikor az apja felhívott. Megkérdezte, hogy mit képzelek, hogy bánhatok így a gyenge idegzetű fiacskájával.
Ez történt. Kimondtam és visszavonni már nem lehet, nem is akarom. Ezek után semmi nem lesz ugyanaz. Hol tartunk most? Lényegi változás nem történt - maradtam. Ő abban a hitben van, hogy én csak mondom, de nem úgy gondolom. Kezdek visszasüllyedni és zavar, hogy senki nem hallgat rám, mindenki elvan a maga kényelmével.
---
Ha tetszett a poszt, kommentelj, ha viszont inkább saját élményekre vágysz, gyere a Csajok és Pasik társkereső oldalára. A több százezer ismerkedni vágyó közül sokan szívesen megismerkednének Veled. Nézegess fotókat, levelezz, böngéssz, flörtölj!
