„Régen képes volt még a saját termetén is viccelődni, laza volt, ma már mindenre felfortyan, kikéri magának” - ilyen, amikor egy elvált nő visszavág. Levélírónk arról panaszkodik, hogy amióta a barátnője egy önsegítő körben tuningolja az önbecsülését, ő egyre nehezebben kezeli.
Tisztelt blog,
Szeretnék küldeni egy történetet. Pár éve van egy hölgy az életemben, aki mostanában eléggé hullámzik érzelmileg. Én is voltam fiatal, csináltam sok hülyeséget, és úgy látszik a kalandvágyam nem csökkent most sem, ha mellette vagyok még : ) Arról írnék, milyen nehéz eligazodni akkor, amikor egy 40 felé tartó nő megváltozik. Nem mondanám, hogy egyszerű kapcsolatban vagyok a szóban forgó hölggyel, néha ő hív, néha én őt, aztán vagy lesz valami, vagy nem.
Kevés kötődés (volt eddig részéről). Nem is ez a lényeg. Amióta ismerem, ő egy halk szavú, nyugodt nő. Aztán elkezdett valami önsegítő körbe járni, meg összeolvasott ezt-azt, amit ott mondtak, és elkezdett nagyon kibírhatatlan lenni. Úgy érzi, visszaadták az önbizalmát. Az új viselkedése semmiképpen nem való egy 38 éves nőhöz. Elkezdett fogyózni - ez nagyon jó, szükség volt rá. Elkezdett megnyílni és többet is találkozunk – ezzel sincs baj. A baj az, hogy néha előtör belőle a volt férje mellett eltöltött időszak elfojtása és akkor lehetetlen vele szót érteni. Van egy háza, aminek ő a haszonélvezője, de még az előző férje nevén van. Szeretne elköltözni onnan, mire én azt mertem tanácsolni, maradjon, mert se állása, se pénze, mégis hogy képzeli. És ekkor kiabálni kezd velem, hogy korlátozom őt és semmi közöm hozzá, úgysincs köztünk semmi komoly. Hozzáteszi: sajnos… Volt olyan, hogy hajnalban felhív magához, hogy szüksége van rám. 5 perc vita után kirakja a szűrömet. A vita tárgya az volt, hogy vegyem el feleségül, vagy tűnjek el az életéből. Így hangzott el: ennyi idő után már kötelességem elvenni őt, ha komolyak a szándékaim. Ezt telefonon is elmondhatta volna, mert nem lakom közel hozzá… Másnap reggel meg bocsánatot kér, hogy nem tudta mit beszél, mindezt délben újabb követelésekkel ver agyon. Tehát tudatában van ezeknek a tulajdonságainak, de változtatni nem akar, mert azt hiszi, ez így jó, mint valami fájdalmas tisztulási folyamat. Kitalálta, hogy de ő hozzám akar költözni… Mondom, nem akarom, legalábbis most nem. Már nem lehet vele viccelődni se, mindent komolyan vesz, régen nem volt ilyen. Nulla önirónia, régen képes volt még a saját termetén is viccelődni, laza volt, ma már mindenre felfortyan, kikéri magának. Egyre inkább kétlem, hogy hasznos volt neki az a csoport, mert látom rajta, hogy ő is nehezen viseli magát. Azzal állt elő, hogy ő nem tud mást szeretni, mert valamiért nem tudja velem megszakítani a kapcsolatot. Volt rá több próbálkozás is. Egyszerűbb lenne. Ragaszkodik hozzám, de ha én egyszer megunom ezt a játékot és otthagyom, akkor bajban lesz. Sokat segítek neki, anyagilag is, meghallgatom, támogatom. Ha beszélni nem lehet vele, akkor tűrjek tovább, és bízzak benne, hogy a terapeutája előbb-utóbb kedvező irányba fordítja majd, és ami most felzavarodott benne, egyszer leülepszik?? Nem szívesen várok, én sem leszek fiatalabb. Nem tudok kiigazodni rajta. Úgy ennyit akartam.
---
Ha tetszett a poszt, kommentelj, ha viszont inkább saját élményekre vágysz, gyere a Csajok és Pasik társkereső oldalára. A több százezer ismerkedni vágyó közül sokan szívesen megismerkednének Veled. Nézegess fotókat, levelezz, böngéssz, flörtölj!
