A csaj azt hiszi, mentség, ha beismeri, hogy félrelépett. Csak az a baj, hogy azután gyón, mikor már lebukott. Az ügyet még gusztusosabbá teszi, hogy Posztolónk egyik haverjával lépett félre, aki apu üzletében gályázik a piacon és nagyon szépeket képes mondani azoknak a nőknek, akik befogadják. Bemutatkozik egy végletekig türelmes pasi.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik (CsP) egy igen népszerű társkereső oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk a www.csajokespasik.hu oldalon! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Amikor nagyapám megérezte, hogy már nem túl potens, megvonta a vállát és azt mondta, „legalább egy gonddal kevesebb” – ahogy mesélte. És most kezdem átérezni, mit is jelent ez, és mennyire hasznos néha a beismerés. Ha valami nem megy, hagyni kell. 21 évesen voltam először nővel, most 28 vagyok. Nem sok barátnőm volt, aki meg volt, velük úgy voltam, hogy én maximálisan megbecsültem őket, tiszteltem őket, de cserébe nem sok mindent kaptam tőlük hosszútávon, amire jövőt, vagy bármit építeni tudtam volna. Könnyű kaland, meg volt, túl vagyunk rajta, de semmi több.
A mostani barátnőm az egyik haverommal (volt haverommal) szűrte össze a levet. Eleinte nem ő mondta el, hanem a haver dicsekedett el róla másoknak, akik visszamondták nekem (kis város), mert ők is annyira tartják őt, mint én. A fickó az apja üzletében dolgozik (piac), ruházati cikkeket árul, és nagyon nagyra van magával. Mennyi is várható egy számító, kétszínű embertől? Annyi, amit csinált. Amikor kiderült, a barátnőm azzal védekezett, hogy a pasi kezdeményezett és „olyan figyelmes és szépeket mondott„ Hát, még jó, hogy szépeket mondott: hiszen meg akar dugni, szép is volna, ha szemét volna. Még ekkor sem rúgtam ki, sőt, hülye fejjel valamiért azt mondtam neki – a bűnbánó, ártatlan szemű arcot nézve – hogy ne hagyja magát, ő erős és többet érdemel és minden kis félrelépést meg lehet bocsátani. Állítólag csak egy alkalommal feküdtek le (állítólag), aztán többnyire csak mászkáltak kettesben. Nem tudom, mennyire igaz. Számít-e, hányszor feküdtek le?
Szakítani nem szakítottunk, csak ritkábban keres. Azelőtt sokat találkoztunk, és ha most össze is futnánk, nem fogok vele tovább jópofizni. Utoljára három nappal ezelőtt beszéltünk. Azt mondta, végeztek, mi meg kezdjük elölről. Csak nekem átlátszó ez, vagy mások szerint is igazam van? Régebben nagyon nyomultam, most már egyáltalán nem, észre is vette. Elfogyott a rajongás, amit annyira szeret. Régen, ha három napig nem kerestem, akkor rögtön arra következtetett, hogy már nem szeretem, és biztos megcsalom. Utólag rájöttem, hogy jobb így, lehet, szerencsés vagyok, nem minden lány várja el, hogy naponta tízszer megírjam neki, hogy szeretem.
Örülnöm kéne neki, hogy kimondta, hogy megcsalt. Most azt játssza, hogy nem veszi fel a telefont. Ő van megsértve! ! Tiszteletben tartom a döntését, úgyse tudok sokat tenni. Nem érdemes húzni tovább. Vagy azt várja, hogy csak azért, mert beismerte, meg kéne bocsátanom? (ja, beismerte, amikor már lebukott, akkor könnyű). Szóval, egy gonddal kevesebb.
