Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik (CsP) egy igen népszerű társkereső oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk a www.csajokespasik.hu oldalon! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Sziasztok! Hát, jelenleg egy elég furcsa helyzetben vagyok. Két évig voltam együtt egy férfival, amikor ő szakított velem egy másik nő miatt. Nagyon magam alatt voltam. Azt hittem, többet már nem leszek szerelmes és úgy is állítottam be magam, hogy ennyi volt, nem is kell senki, elleszek egyedül. 28 évesen. Ehhez képest egész máshogy alakult a dolog. Kis idő múlva vissza akart jönni hozzám, mire én azonnal belementem egy újabb kapcsolatba, ami már 4 éve tart. Szeretem, tisztelem, jó vele, korrekt férfi. Az utóbbi időben egyre többet beszél arról, hogy házasság, család meg gyerek.

Amik szép dolgok, de nem rajtam múlik, többek között egzisztenciális okai is vannak. Se őt, se engem nem vet fel a pénz, anélkül családozni pedig túlélőtúra. Ő 35 éves, ami pasinál nem nagy kor, szerintem a legjobb kor, de ő úgy gondolhatja, mégis sietne. De szerintem még nem alkalmas az apa szerepre. Viszont most olyanokat kérdez, amiket nem tudok előre. Mikor mi lesz, hogy lesz...? Mondtam neki, hogy még nem állunk (mentő többes) erre készen, adjunk magunknak időt, de nem tudom, mikor lesz ebből valami. Mi változna benne és mikor? Becsapni egymást és tovább halogatni? Ő sajnos így is belevágna. Félre értés ne essék, én ezektől még szeretem, engem nem zavar, de apának nem alkalmas. Elfogadtam, hogy hetente egyszer kimarad, a nélküle töltött időt meg osszam be szabadon. Ilyen egy éjszakás kimaradásokból többször lettek egész hétvégék és valahonnan vidékről került elő később, mert valami ismerőse felvitte oda.

És ő apa akar lenni. Egy gyerek nem kiskutya. Egyre többet emlegeti, hogy a gyerek majd mennyire megváltoztatja. De nem hiszem, hogy ez működne. Ígéretekkel persze nem old meg semmit. Ráadásul nehezen uralkodik az érzelmein: ha a nagybátyja felhúzza, napokig képes dühöngeni hülyeségeken, ahelyett, hogy lesz*rná. Egy gyerekkel, aki majd minden nap el fogja látni őt kihívással, hogyan fog bánni? Kiabál vele egy kicsit? Legutóbb egy olyan gyerek nevén vesztünk össze, aki csak terv a messzi jövőben. Én azt mondtam, hogy se Koppány, se Kolos, se Bendegúz, és ha lány lesz, akkor is normális neve lesz. A normális név alatt egyszerű, használható nevet értek, mert azzal kell élnie 40 évesen is.

Olyan érzésem is van, hogy ő mintha le akarná tudni a család-témát, mint elérendő célt. Kipipálhatja, hogy ez is megvan. Most én érzem rosszul, hogy nem jó irányba haladnak a dolgai? Még helyrehozható egyáltalán?