„Régebben, ha kezdeményeztem, volt olyan nő, aki úgy nézett rám, mintha valami szatír volnék” – a testes nőkkel óvatosan kell bánni, mert ha bepöccennek, kiszámíthatatlanok tudnak lenni. A férfiakkal néha kritikusak, és ha nem minden úgy megy, ahogy ők akarják, szétcincálják a versenyzőt.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
43 éves vagyok, (37-nek mondom magam, és többnyire el is hiszik). 1 éve véget ért egy kapcsolatom, 3 évig tartott, és most újra próbálkozom. Már nincsenek magas elvárásaim se illúzióim, az se zavar, ha művégtagja van, csak szellemi fogyatékos ne legyen. Lenne most egy hölgy, aki 4 évvel fiatalabb, de sok kilóval nehezebb nálam. Azt már korábban is megfigyeltem, hogy a testesebb nők néha agresszívak, máshogy kell bánni velük, mert nem ritka, hogy tele vannak tüskével, csúnyának érzik magukat (ami nem minden esetben van úgy). Azt hittem, tudok velük bánni és hamar átlátom a játékaikat.
Láttam már nagyon szép testes hölgyeket is, így inkább az a baj, amikor a súlyfölösleg rosszindulattal, vagy bizonytalansággal párosul. Amikor egy vidámnak induló beszélgetés arra a pontra érkezik meg, hogy „nem értem, minek élek?” és te csak ülsz, vagy állsz, és nem tudod, mit tanácsolj neki, mert erre nincs szakképesítésed. Voltam én is elkeseredve, amikor se jó munkám, se jó kapcsolatom nem volt, de egyedül túlléptem rajta, pedig elég sok visszautasítást kaptam: régebben, ha kezdeményeztem, volt olyan nő, aki úgy nézett rám, mintha valami szatír volnék. A szóban forgó hölgyről csak annyit, hogy volt olyan, amikor azt hittem, kezdünk összejönni, aztán mindig tett vagy mondott olyat, amitől kiábrándultam és teljesen tanácstalanná váltam. Többször elmondta, hogy egyedül akar lenni, aztán az éjszaka közepén felhív, azt mondja, szeret, csak kár, hogy nem törődöm vele és biztosan csak játszom vele – ezen igazodjon el bárki is. Engem meg az zavar, hogy a volt élettársáról sokat beszél, és még tartja vele a kapcsolatot... csak nem értem, minek?. Egyszer beültünk egy pizzázóba, rendeltünk pizzát, de még ki sem hozták, felállt, közölte, hogy nincs most kedve semmihez és hazament. Mitől fél? Mit akar? Miért ilyen? Én tudnám szeretni, ha hagyná és tudom, hogy neki is szüksége lenne rá, de ezekkel a játékaival csak eltávolít magától. Mert ez sem vezet sehova:
„Mi a baj?” – kérdezem tőle.
„Semmi” – válaszolja.
„Hogyan tudok segíteni?”
„Sehogy”
Egyszer azt is megkaptam tőle (pontosabban, a múlt héten) hogy középszerűnek tart. Lenne egy másik hölgy, akivel találkoztam, de nem léptünk egyről a kettőre, miattam: hűséges voltam, mert azt hittem, járok valakivel. Úgy tekintem, hogy együtt vagyunk, amíg egyértelműen nem dönt, de lehet, hogy én leszek a gyorsabb ez ügyben.
