Bemutatkozik egy fura baráti-szerelmi viszony. Még Levélírónk sem tudja, mi is ez, ami a pasi és közte van. Ma megtudjuk, hogy nő és férfi között létezhet barátság: egy darabig. A „barátságból szerelem” – fordulat magyarázatát talán a természetességben kereshetjük, amikor egyik fél sem színészkedik, játszmázik.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
8 éve ismerjük egymást, 8 éve hetente kétszer találkozunk, van, hogy együtt főzünk, vagy egymás lakásán alszunk. Én a nő, ő a férfi. Nagyjából egy korosztály. Barátok vagyunk. Mostanában egyre többet gondolok rá máshogy. Egyszer feküdtünk csak le, még az elején, utána se ő, se én nem hoztam szóba, ebbe belejátszott az is, hogy utána volt majdnem fél év szünet, amikor nem tudtunk egymásról semmit, nem is kerestük egymást. Amikor legközelebb találkoztunk, már nem éreztem azt, mint korábban. Azt hittem, lezártam és kikezeltem magam.
Ezalatt a 8 év alatt neki is volt, nekem is voltak kapcsolataim, néha ki is beszéltük őket. Most mégis úgy gondolok rá, hogy ő az, akit keresek, hangozzék bár önzőnek, szentimentálisnak és nyálasan. Pedig az elején - ha könnyedén nem is vettem – átléptem rajta. Nem voltam belé szerelmes. Azt hiszem, csak az utóbbi 1-2 évben gondolok rá máshogy és változtak meg iránta az érzéseim. A Múzeumok Éjszakáján nekiindultunk, végül nem mentünk be sehova, csak hajnalig sétáltunk és sokat beszélgettünk. Bár már mindent kibeszéltünk egymásnak, tudtunk a másikról mindent, mégis jó volt néha ugyanazokat visszahallani. Nem voltak már egymás előtt titkaink, úgymond: meztelenül álltunk egymás előtt. És az, hogy egyszer lefeküdtünk… hát, ott nem kellett volna az a fél év szünet és akkor talán másként alakul minden. Viszont ha akkor elindul, akkor 1 vagy 2 év múlva úgyis szétmegyünk, mert más alapokat raktunk le… és akkor ezek az érzések, amik mára kialakultak köztünk, nem jönnek létre. Nem tudom, hogy jártam jobban.
Mindig számíthatok rá, amikor egy váratlan haláleset történt a családban, mellettem állt végig, amikor kértem, hogy vigyen el kocsin X helyre, szó nélkül jött, én meg egy-egy vacsorával háláltam meg. Nő és férfi között létezhet barátság: egy darabig. Amikor már teljesen levettük a maszkokat, mert nincs szükség rájuk, a természetes viselkedés, meg az, hogy nem akarjuk lenyűgözni a másikat. És akkor szeretsz bele, legalábbis nálam így volt, és pont ezek miatt. Amikor irigyeltem, mert boldog, vagy sajnáltam, mert szomorú – ezek is mind formáltak. Ezek a dolgok összeadódtak és ez lett belőle, ahol most tartunk. Vagyis tartok én, mert ezt magamnak csináltam. Most az a terv, hogy megírom neki ezt az egészet, mert személyesen nem tudom elmondani, és majd ő dönt. Ha nem szólok és így marad minden az azért nem jó, mert ha nem tudja, továbbra is barátként fog tekinteni rám, továbblépésnek esélye nincsen. Egy határozott igen vagy nem kéne. A többit elrendezem magamban.
