„Néha felemelte a hangját és úgy kiabált velem, mint egy gyerekkel. És az oka? Hát semmi” - Posztolónk egy darabig tűri a kellemesen testes, bár agresszív nő értelmetlen féltékenykedéseit és érzelmi zsarolásait, végül pattintja őt. A nő erre kitalál dolgokat, hogy visszakapja. Meddig zsarnokoskodhat egy mangalica?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Májusban indult a történet, ami valamilyen szinten most is tart. Megismertem a hölgyet, egy koncerten. Ő a barátnőjével volt, én pár ismerősömmel. Kicsit testes volt, de a kövér szót azért nem használnám rá. Nálam többet számít a belső, ha valakivel meg tudom értetni magam, mint az, hogy bombanő. Ha nem tudok vele beszélgetni, akármilyen jól nézhet ki. Olyan is volt, hogy találkoztam egy elég jó nővel, aki annyira buta és egyszerűcske volt, hogy nem értettem, hogyan képes egyáltalán létezni. És inkább már kókasztott.
Szóval megismertem ezt a nőt. Ő 28, én 26. Nagyon jól elbeszélgettünk. Járni kezdtünk, az ágyban is rendben volt minden. Aztán előjött pár dolog belőle, amit nem tudtam kezelni, se eltűrni. Akkor csak néztem rá. Néha felemelte a hangját és úgy kiabált velem, mint egy gyerekkel. És az oka? Hát semmi, többnyire olyan dolgok, amiket ő hozott fel és lovalta bele magát: Hogy én nem is szeretem. És a féltékenység mindenre, ami él és mozog. Jó, legyen féltékeny, de nyugisan is lehet féltékenykedni: ) Olyanokkal is jött, hogy ő még mindig érez valamit a volt pasija iránt...(ehhez mi közöm??) Gyűlöltem, amikor úgy kezdte a mondatait felém, hogy „Nagyon jól tudod…” és „Megmondtam neked, hogy…” Úgy éreztem, hogy nagyon szeretne megtartani, velem lenni, de feszélyezi valami… és emiatt nem tud egyenes és normális lenni. Valamiért ellenséget lát bennem. És védekezik. Azt mondja, nyűg vagyok neki, aztán bocsánatot kér és elmondja, hogy szeret. Csakhogy ez nem szeretet,… Akkor mondtam neki, hogy csinosnak és szellemesnek gondolom, aztán lerázza magáról, hogy ááá, nem is csinos, nem is szellemes. Talán az bántja, hogy kissé testes, és nincs tökéletes alakja…. Testes, de nem visszataszítóan.
Sokat gondolkodtam rajta, mi lehet az ok. Azt mondják, hogy az ember életében kb. a harmadik partnerével történő szakítás megingatja a további kapcsolataiba vetett bizalmat. Ezt kell helyre állítani, egyedül vagy segítséggel. És ezt neki nem sikerült még. Ez lehet a problémája. Bebeszéli magának, hogy ő ilyen meg olyan. Önostorozás.
Na, a lényeg, hogy pár hete elhagytam őt. Kész, vége. Kínozzon mást, ne engem, én nem ártottam neki semmiben, nem érdemeltem meg és nem szolgáltam rá, hogy folyton támadjon. Este fél 11kor felhív és azt mondja, hogy ő érzi, hogy mi csak egymással lehetünk boldogok. „Úgy érzi”. Nem tudom, miket fog még kitalálni, de nekem nincs kedvem újrakezdeni, mert ugyanez folytatódna. Én meg ezt érzem.
