Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Ez egy nem hétköznapi panasz. Nehéz lesz tanácsot adni, de azért beküldöm. 24 éves vagyok, tanulok, melózom mellette. Sokáig azt kívántam, hogy legyen egy rendes, csinos barátnőm. Ez fél éve meg is van. Sűrűn találkozunk, minden jó vele. Szeretjük egymást. Viszont van egy magányos, lázadó oldalam, aki nem bírja a túl sok kötöttséget. Lehet, hogy olyan vagyok, aki alkalmatlan egy kapcsolatra. És ezzel a lánnyal sem szeretnék kitolni, mert tényleg rendes, ilyenről álmodik minden férfi. És tényleg szeretem, de valamiért egyre többet gondolok arra, hogy egyedül jobb volna.

Amibe egyre jobban belefásulok: suli-munka-hazautazás hétvégén – barátnővel találkozás – visszautazás…- találkozás haverokkal – buli…ugyanazok az arcok…. és minden ugyanúgy megy tovább, mint valami elakadt lemez, mintha ebből sosem tudnék kitörni, egy körforgás. Lehet, hogy az agyammal van baj. Úgy érzem, valami hiányzik az életemből, DE NEM TUDOM, MI! Félek, hogy elvesztek azáltal valamit, hogy mindenem megvan. Nagyon nehéz ezt értelmesen leírnom, vagy megérti valaki, vagy nem. Imádok a barátnőmmel lenni, de nem érzem, hogy tartana valamerre az életem, kezd elfogyni belőlem a motiváció, nem látom a célt. Félretenni nem tudok, azt a kevés pénzt rögtön elszórom, főleg kettőnkre, meg arra, hogy fenn tudjam tartani magam. Miért van az, hogy megvan mindenem, mégis sz*rul érzem magam a bőrömben? nem tudok a beállítottságomon változtatni, hiszen én magam vagyok mindez. Úgy érzem, hogy mindenkihez én alkalmazkodom, ki szeretnék szakadni a mókuskerékből. Nem vagyok adrenalin-vadász, az megint más dolog - csak az egyhangúság, az egyformaság elől menekülnék.