„Izgalmasabb helyre. Hova? Cápavadászatra? Feladta a gondolkodni valót. És nem azért, de annyira nem egy ütős áru” - mi számít egy nőnél izgalmas helynek? Ha az új nő kiköveteli, hogy vidd el egy kis éjszakai életre, minimum elvárás, hogy legalább ne a többi hapsit bámulja.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Megismertem egy másik társker. oldalon egy nőt. 32 éves. Én 25 vagyok. Szeptember elejének egyik hétvégéjén találkoztunk először. Beszélgettünk, ismerkedtünk, többnyire én beszéltem és éreztem, egyoldalú ez a dolog. Azelőtt többet írt, két hónapnyi intenzív levelezés után az ember többet várna. Később a fészen: láttam, hogy zöld, két órát fent volt, de nem írt rám. Fontosabb dolga akadt. Szerettem volna vele beszélni, de nem írtam rá, mert ha folyton én kezdeményezek, az nem néz ki túl jól. Végül nem bírtam sokáig, én írtam rá.
Megváltozott valami, vontatott stílusban írta, hogy jól érezte magát velem, milyen finom volt a kávé stb., aztán megjegyezte, hogy legközelebb „vigyem” izgalmasabb helyre. Vigyem – ez a szó olyan követelően virított előttem. A folytatás se semmi: izgalmasabb helyre. Hova? Cápavadászatra? Feladta a gondolkodni valót. És nem azért, de annyira nem egy ütős áru, jó, én sem vagyok egy férfi modell, de… hát, nem tudom, nem értem. Mutattam az adatlapját pár havernak és azt mondták, nőietlen és nem áll jól neki a fekete rövid haj. Egyik képen se mosolyog, szigorú és mások szerint ijesztő arc… Szerintem egy egyszerű alkatú nő lehetne kedvesebb és elnézőbb, és kevésbé követelő. Vagy félre olvastam az írottakat, az is lehet, hogy nem úgy értette. Kérdeztem, hova kívánna menni? Kiderült, hogy éjszakai életre vágyik.
Elmentünk egy szórakozóhelyre, ahol 11 után indul az élet, utálom az ilyet, de legyen. Hát ő végig átnézett a vállam felett, a többi pasit stírölte, kérdeztem valamit, erőltetetten mosolyogva válaszolt tőmondatokkal. Az ember ezt egy haverral csinálja meg, aki csak kísérőként funkcionál… Végigunatkoztam vele 3 órát, nem volt kedvem inni sem semmit, kicsit táncoltunk, majd hazamentünk. Ez volt legutóbb, és most nem tudom, írjak-e rá újra? Vagy várjak? Van elég önbizalmam, jó és rossz tapasztalatom, de most úgy érzem, mintha fölöslegesen futnék egy autó után, ami nem vesz fel. Ami ráadásul nem is a legújabb és legjobb modell.... : ) Sajnos büszkeségem is van, aminek mindez nem esik jól.
