...lehetőleg még karácsony előtt, ugyanis Posztolónk pasija kijelentette, szeretné külön tölteni az ünnepeket és a Szilvesztert is. Ha a közösségiről értesülsz arról, hogy már nem vagy együtt a pároddal, nem biztos, hogy érdemes küzdeni ezért az emberért.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Hello! Egy négy éves kapcsolatot próbálok megmenteni. A párommal nyár óta elég rossz a viszonyunk. Nem éltünk együtt, de ha így lett volna, biztos, hogy szétköltözésig fajul a dolog. Csak azért nem láttuk ennyire súlyosnak, mert nem éltünk együtt, így a hallgatás elvitte a dolog élét. Ritkultak a találkozók, de voltak: ha én mentem, vagy ő jött, nem volt már semmi forróság, egyszerűen csak találkoztunk, max. egy-két csók. De nem beszéltük meg a dolgokat. Nekem megszakadt a szívem, amikor egyszer csak azt látom a közösségin, hogy már egyedülálló. Nincs kapcsolatban.
Úgy szakítottunk, hogy nem szakítottunk, semmi nem volt lezárva, megoldva, átbeszélve. Neki így jó, így az egyszerűbb. Nincs vita, megbeszélés, se semmi. Vártam, hogy keressen, de nem keresett. Nem tettem neki szóvá, az ő döntése. Aztán együtt mentünk egy közös ismerősünk szülinapjára, ahol egy bunkó hapsi kiszúrt magának és állandóan beszólogatott értelmetlen hülyeségeket ...és az állítólagos „barátom” nem védett meg, és ekkor értettem meg igazából, hogy már nincs köztünk semmi.
Aztán félve kérdeztem meg, hogy mit tervez az ünnepekre. Rövid válasza: szerinte nem kéne együtt karácsonyozni, szeretné külön tölteni az ünnepeket és a Szilvesztert is. Nem vagyok sírós fajta, de aznap este sokat bőgtem emiatt. Azokban a napokban nagyon sokat fogytam. Érzem, hogy valamilyen szinten kötődik még hozzám, nem azt mondta, hogy hagyjuk egymást, maga előtt is szépíti a dolgot. Ha valakinek lépni kell, ha valaki hajlandó rá, akkor az én vagyok. Ő nem fog. Inkább hagyja, hogy elévüljön az egész. De én még szeretem, őrlődök és próbálnám megmenteni, ha van még mit. Hogy mennyi esély és hajlandóság van valójában, majd kiderül. Persze, ha kívülről nézem ezt az egészet, egyértelmű a válasz: hagyjam, mert nem akarja, ha akarná, ő keresne. Csakhogy ismerem őt, tudom, hogy ő úgy old meg dolgokat, hogy azok oldják meg magukat és nem foglalkozik velük, valami majd csak lesz.
