A hátam mögött találkozott az ex-pasijával

2015. április 13. 07:49 - csajokespasik

„Mielőtt még késő lenne, visszafogtam magam, de ő azt mondta, akkor hagyjam békén..., Gondoltam, csak túlzott” - a csaj megsértődik, a pasi pedig megbánja, hogy egyáltalán számon kért egy amúgy jogosan számon kérhető húzást. Akárhogy is nézzük, valaki megbukott a bizalom próbáján. Miért kell eltitkolni azt, hogy egy volt kedvesünkkel találkozunk, ha úgysem történt semmi?

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Sziasztok! Februárban megismertem itt egy lányt, akivel hamar össze is jöttünk. Ott tartottunk, hogy már a napját kerestük, mikor költözik hozzám. De aztán volt egy veszekedés amiatt, hogy a volt párja megjelent és ők ketten titokban találkoztak. Utólag tudtam meg. És az egészben ez a titkolózás nem tetszett, és csak találgattam, hogy engem miért nem avatott be? Minek találkoztak titokban, amikor már nincs köztük semmi? Simán elmondhatta volna. Csak akkor kell titokban találkozni, ha valami titkolnivaló van.

És emiatt azt mondtam neki „még ne kezdj el csomagolni” (azaz: még ne siessen a hozzám költözéssel) és ezen nagyon kiakadt. Megint veszekedés, és én megint szemétnek érzem magam. Azt mondta, azért nem szólt róla, mert „lényegtelen és csak felfújnám a dolgot”. Ez úgy hangzott, mintha én egy folyamatosan féltékenykedő, elviselhetetlen alak lennék. Mielőtt még késő lenne, visszafogtam magam, de ő azt mondta, akkor hagyjam békén..., Gondoltam, csak túlzott és nagyot akart mondani, azért mondta. Másnap, mivel nem vette fel, egyből mentem hozzá. Szombat volt. Dél körül értem oda, ilyenkor otthon szokott lenni. Végül nem csengetek. Elmegyek. Már nem találtam jó ötletnek. Én sem örülnék neki a helyében. Szánalmas lépés volt idejönni. Nem hagyott nyugodni a dolog, de elindultam haza. Útközben azon gondolkodtam, hogy egyre komolyabbá válik ez a téma és ha nyitva hagyjuk, az senkinek sem jó. Tényleg én lihegtem túl? Ő egy nagyon kedves és szeretetre méltó lány. Nem ezt érdemelte. Hiszen csak annyi volt a bűne, h. nem szólt amikor az exével találkozott. Persze, az őszinteség próbáján megbukott. Már bánom, hogy akkor úgy kifakadtam ilyesmi miatt. Most már bármit megadnék, hogy beszélhessek vele. Lehet, nem is így alakult volna ez az egész, ha nem fújom fel. Mit tudnék tenni? Hívogassam vagy üzengessek neki? Még nem tettem sokat, viszonylag még friss ez az egész. Van esély rá, hogy megbocsát?

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr367363680

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása