„Meg akartam csókolni egy koncerten, és majdnem elesett, úgy hátra rántotta a fejét. És ő akar ejtőernyős ugrást meg éjszakai félmeztelen fergetegpartit” - A 32 éves csaj úgy érzi, sok minden kimaradt eddig az életéből, és a lemaradást a pasiján akarja behajtani. A nyugalomra és kiszámíthatóságra törekvő párját addig fárasztja vágyálmaival, hogy az kirakja a kocsiból.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Hello! Én 29 vagyok, a hölgy 32. Amikor megismertem őt, már akkor megnyilatkozott pár rossz jel. Az egyik: ugye, a férfi kutyája, ha valakit kedvel, az jó jel, ha nem, az nem jó jel. Amikor először járt nálam, a kutyám – aki már 9 éve velem van - rögtön megugatta, nem kicsit, és nem is szokott mindenkit. A csaj meg nőietlen hangon ráordított, hogy takarodj. De nem hallgatott rá. Az este további részében ki kellett zárni az előszobába (a kutyát : D) ezt követően mégis együtt voltunk közel egy évet. Pár hete azonban vége lett.
Kocsival mentünk a szüleihez, amikor arról kezdett beszélni nekem, hogy bár nem látszik rajta, hogy 32, mindig letagad 6-7 évet (nana, azért ennyi túlzás) még élni akar és hirtelen részletezni kezdte, mi maradt ki az életéből, hova menne, miket csinálna, mit próbálna még ki. És én echte úgy éreztem, hogy vágyainak valóra váltóját bennem látja, és ezek a kérések valójában utasítások, karácsonyi kívánságlista. Ekkor megkérdeztem, hogy mindezt velem, a közreműködésemmel kívánja véghezvinni, vagy ha nem hajlok rá: ő egyedül.
Rávágta, hogyha én nem vagyok ebben partner, akár egyedül is. Vagy másokkal. Mert a párjától elvárja, hogy támogassa ebben. És ekkor összezavarodtam. Miben is legyek a partnere? Mit akar? Ez így nekem nem deal. Nem kicsit vitatkoztam vele. És ő teljesen felhúzta magát. A semmin.
Kb. 20 kilométer múlva megelégeltem a nyavalygását, és azt mondtam, hogy most szépen elviszem a végállomásra, az anyjáékhoz, ott kirakom, talán még a szatyrát is besegítem, beköszönök, vagy nem köszönök, de elköszönök – tőle - és mi ketten végeztünk. Ééés ha szeretné, beszállok a visszafelé buszjegybe. Hogy én hunyászkodjak meg, vagy állítsam át az agyam innentől kezdve egy kiszámíthatatlan fordulatokban gazdag hirtelen változásra, azt már csak azért sem. Szeretem a nyugit. Erre leöregemberezett – ő, engem.
És vége is lett. Utána talán egyszer találkoztunk, míg elvitt egy cuccot tőlem, amit nálam felejtett, és 3x beszéltünk telefonon. Az is baj volt nálunk, hogy nem tudtuk jobban megismerni egymást, mert nem tudtunk sűrűn találkozni (konkrétan heti egy nap csak). Lehet, hogy elkapkodtam, mert amiket felsorolt, úgy vélem, azokból nem sokat vált majd valóra, mert vannak fura reakciói a bevállalást illetően: egyszer a kezem a combjára raktam a metrón, ő meg ijedten lesöpörte, nehogy meglássák, még mit gondolnak. Egyszer meg meg akartam csókolni egy koncerten, és majdnem elesett, úgy hátra rántotta a fejét. És ő akar ejtőernyős ugrást meg éjszakai félmeztelen fergetegpartit??? Azonban én nem kalandvágyat meg elvesztegetett éveket, hanem masszív önbizalmi válságot látok.
De azért tartjuk a kapcsolatot. Ebbe azért is mentem bele, mert ő egy kicsit társfüggő, úgyhogy rossz helyzetbe hoztam. Nem akarom teljesen magára hagyni. Szerintem csak két egész ember alkothat egy párt, két félhold nem, mert ott mindig jelen lesz a hiány, és jönnek a viták, féltékenykedések és sok sok satöbbi. Aki önmagában is kerek egész, annak már nyert ügye van. A társfüggő nőknek viszont nehéz a dolguk, előbb talán egy pszichiátert, vagy alternatív lélekszakembert kéne keríteniük. De mindig van, akin nem lehet segíteni, ha nem akarja, mert önmagát nem érzi hibásnak. Van amikor a büszkeség mérgező... Szerintem egy 32 éves nő még egyáltalán nem idős, és nem idős ahhoz sem, hogy így gondolkozzon.
