Már hetek óta szó van a lakáshoz jutási kölcsönről, az ahhoz vállalni kívánt gyerekek számáról és élethelyzetekről. Igen ám, csakhogy nagy rizikó manapság ez az egész, amíg az emberek többsége képtelen családként élni, és azt fenntartani.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
Nem egy történetet akarok elmesélni, hanem inkább azt, ami manapság foglalkoztat, és ez nem csak a párkapcsolatok mibenlétét jelenti, hanem kissé politikai témájú is. Bízom benne, hogy ettől függetlenül mégis közzéteszitek, és lesz pro és kontra hozzászólás az általam vázolt helyzethez, amiből kiderül, hogy csak én látom rosszul a helyzetet. Kezdjük ott, hogy napok, vagy már hetek óta szó van a CSOK-nak nevezett lakáshoz jutási kölcsönről és az ahhoz vállalni kívánt gyerekek számáról és élethelyzetekről.
Most ne tekintsük azt a részt, hogy ehhez mennyi önerőre és pénzre van szükség, hanem nézzük csak a száraz tényeket, hogy ez azoknak segít, akik már meglévő párként, házasként gyerekkel vagy gyerek nélkül élik hétköznapjaikat. De kérdem én, mi van velem és a hozzám hasonlókkal, akiknél még a gyerek kérdés fel sem tud merülni, hiszen ahhoz előbb egy barátnőre, feleségre lenne szükség, majd pedig arra az együtt töltött 10 évre, ami alatt a kvótaként elvárt mennyiségű gyereket teljesítjük.
Bontsuk ketté a dolgot. Egyfelől, ahogy a blogon látható történeteket olvasom, sokaknak, mint például én is, már a nőkkel történő kapcsolatteremtés is gondot okoz. Egyszerűen azok, akik nincsenek megáldva előnyös külsővel és/vagy megfelelő anyagi helyzettel, azok a szó szoros esetében szívnak, hiszen még egy árva barátnőt sem tudnak leakasztani. Ha nincs barátnőd, úgy nincs sem család, sem gyerek, tehát kiesel a lakáshoz jutási támogatásból. Viszont ha nincs lakásod, és esélyed sincs rá, akkor lássuk be, még ha egy nő nyitottabb is lenne feléd, a megfelelő egzisztencia hiánya miatt inkább választ olyat, ahol ez már adott. Egyszóval a hozzám hasonló emberek az igazi vesztesek minden téren, hiszen a magánélet nem működik, és a kormány is inkább azokat támogatja, akik babagyárként termelik majd a következő generációs rabszolgákat. Most joggal merül fel benned, kedves olvasó, a kérdés, hogy ez nekem miért is fáj? A válasz roppant egyszerű, mert én a teljes fizetésemből adózni vagyok kénytelen, és ebből az adóból semmiféle támogatásban nem részesülhetek, pedig nekem sincs lakásom, lakhatásom, és sok esetben ez a pénz olyan helyre vándorol, akik nem sokat tesznek be a közösbe, de abból igen szépen markolnak majd az új lehetőségek által.
A probléma második fele pedig az, hogy ha mégis összejön az ember fiának egy feleség, és szépen elkezdik építeni az életüket, jönnek a gyerekek sorban, de valamelyik fél hirtelen kihátrál ebből, mint ahogy itt sok történetből látható is hasonló eset, akkor mi lesz? Ki lesz az, aki fizetheti majd vissza a teljesítés elmaradásából fakadó terheket?
Egy szó, mint száz, igen nagy rizikó manapság ez az egész, amíg az emberek többsége képtelen családként élni, és azt fenntartani. Arról nem is beszélve, hogy a hozzám hasonló vesztesek pedig örüljenek annak, hogy támogathatják a gyermeket vállaló családokat, amíg az ő életük pedig egy fabatkát sem ér. Ez az igazi kihasználás...
Bocsánat a csapongásért, illetve, hogy a gondolataimat nem tudom megfelelő formába önteni, de bízom benne, hogy így is érthető volt, ami engem bánt. Köszönöm mindenkinek, aki időt szánt erre, és elolvasta.
