„Bűntudatom is van, mert mindent megkapok, őszintén szeret, gondoskodik rólam, én meg valahol nő akarok lenni a gyerekből és azt akarom, hogy ezt észrevegye.” - Posztolónk hatéves kora óta ismeri az illetőt, most 19 éves, és az érzései egész más irányt vettek: ami régebben a biztonságot és gondoskodást jelentette, már sokkal mélyebb érzelemmé alakult. Az sem zavarja, hogy huszonhárom év a különbség, mert a férfi mindazt megtestesíti, amire vágyik.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Helló Csajok és Pasik!
Tudom, hogy a sztorim megírása utána majd rengeteg negatív megjegyzést kapok. Tudom, hogy sokaknál kiverem a biztosítékokat, mert más anyagi körülmények között élek mint ők, és mindent ami bennem kavarog megpróbálnak a pénz szemszögéből vizsgálni, majd azt mondják a pénz az indítékom! Szerintem nem vagyok számító, csak jöttek az érzések, amiktől nagyon szenvedek, és ezzel lehet szétcseszem annak az embernek a boldogságát, aki engem a legjobban szeret. Azért mert beleszerettem, és mert körülbelül hülye vagyok, vagy passz...
Tehát hol volt, hol nem volt, voltam én, egy hatéves, átlagtól teljesen eltérő kocka csaj. Mindenem a számítógépek voltak, és hát semmiben sem hasonlítottam az átlagos lányokra. A szüleim szétmentek, apámmal nem igazán tartottam a kapcsolatot. Anyum sokszor bevitt magával a céghez, ahol ő volt szinte az egyetlen nem informatikus akkortájt. Mivel már akkor mindent szétkaptam, amihez csavarhúzó kellett, pillanatok alatt jóban lettem a cég tulajával. Gyakorlatilag ő a történet másik hőse, továbbiakban nevezzük K.-nak. Szóval K.-val egyre jobb kapcsolatba kerültem az évek alatt, ahogy megfogalmazta egyszer, az összes apai sikerélményét nekem köszönheti, mert a saját lánya nem igazán törődött vele. Velem senki sem foglalkozott életemben K.-t leszámítva. Anyum a magánéletét hajszolta munka időn kívül, én meg suli után éveken át mindig mentem a céghez úgy, hogy utána valamikor este K. vitt haza.
Igazából utáltam otthon lenni, anyum ezt tudta. Próbált ő minden új …….nak bemutatni, megkedveltetni velük, vagy legalább elérni, hogy kölcsönösen ne utáljuk egymást. Nem sikerült.
Szóval ő négyig dolgozott, én meg estig bent voltam. Ott tanultam, játszottam, és boldog voltam ha valamit szerelhettem.
K. sosem akart rám jó benyomást tenni. Tíz éves koromig csak egy sima példaképként élt a szememben, meg egy olyan valakiként, aki mindent tud, mindent fel tud emelni, és mindenre válaszol és nem idegesíti ha nézem ahogy dolgozik, illetve nagyon szerettem ha elvitt pizzázni, vagy hamburgerezni hazafelé.
Amikor tizenegy éves voltam, K.-t otthagyta a felesége. Nem szép dolog ilyet mondani, de ez volt életem legszuperebb ajándéka. K. nagyon szenvedett, főleg a lánya miatt, illetve körülbelül csak a lánya miatt. Mindig mindent megadott annak a dögnek, aki viszont nem igazán tudott az apjával mit kezdeni. Utálom a mai napig K. lányát, bár nekem a viselkedése is ajándék volt.
K. mindig nagyon tetszett a nőknek, mivel nagyon magas 190cm, sportos és rendkívül szép, és nagyon határozott. A felesége helyére az űrt betölteni körülbelül naponta hárman jelentkeznek sajnos a mai napig. Viszont neki igazából csak a lánya hiányzott, ha ott volt, akkor is. Nekem meg az apa kép, és így remekül kiegészítettük egymást. Anyám nyugodtan hancúrozhatott, amíg mi K.-val moziztunk, biliárdoztunk,bowlingoztunk, kirándultunk és minden szuper dolgot csináltunk.
Utána K. összejött egy olyan nővel, akit szeretett. Ez eleinte nekem nehéz volt, de később kiderült, hogy ez is szuper. Először is a csajnak volt egy ötlete, hogy engem meg K. lányát valahogy össze kéne barátkoztatni, és akkor biztos jobban szeret K.-nál lenni. Ez eleve halott ötlet volt, mert ekkor már hetedikesek voltunk, és mert őt a ruhák érdekelték meg a fiuk, engem meg a horror, sci-fi filmek, az rts, fps játékok.
Viszont szuper dolog volt ott aludni K.-nál. Régebben voltam már nála Mario kartozni, vagy filmet nézni, de addig sosem alhattam ott. Szerettem ezt az időszakot, kedveltem G.-t, ő volt K. barátnője, és sokszor már K. lánya nélkül is ott aludtam. Hatalmas a ház, igazából legtöbbször fel sem tűnt, ha ott voltam. Szerettem, ha puszit kaptam K.-tól, szerettem hozzá érni, igazából mindent imádtam benne, illetve imádok a mai napig. K-nak közben egyre több cége lett (nem csak infó vonalon), és engem elkezdett betanítani. Infós középsuliba mentem, nála voltam gyakorlaton, de a cégek irányítását is próbálta, próbálja velem megismertetni. Közben szétmentek G.-vel, én meg odaköltöztem hozzá remélhetőleg végleg.
A tizennyolcadik szülinapomra kaptam tőle egy lakást a belvárosban, ezen elbőgtem magam mert úgy éreztem, azért vette nekem, mert zavarok. Nekem az egész világon egyedül K. az, akit szeretek, meg a macsekot. K. azt mondta, hogy nem zavarok, meg hogy gondolkodás nélkül meghalna helyettem. Meg hogy amíg él, vigyáz rám. Ja és, hogy inkább felgyújtja azt a rohadt lakást, csak ne sírjak. A szeretlek szót egymás között valamikor tizenkét éves koromtól használjuk. K. gyakorlatilag az élete végéig betervezett maga mellé, és mindig arról mesél, hogy ha majd én viszem valamelyik céget. Csak bennem ez valahogy átalakult. Tudom, hogy nagyon szeret, hogy a családjának tekint. Csak én nem akartam, de már máshogy szeretem, és nagyon nem tudom, hogy mit kezdjek ezzel. Nincs két utam, választásom semmi. Csak őt tudom szeretni, mármint kicsit szociopata vagyok szerintem, soha senki más iránt vonzalmat, vagy a kedvelésnél több pozitív érzést nem éreztem. Nincs ingerem, hogy mással barátkozzam, és a korom béli fiuk kimondottan szánalmasak. Nem szeretek társaságba járni. Nem ittam még alkoholt. Egyáltalán semmi sem vonz, amit a korosztályom csinál. K. barátaihoz rendszeresen elmegyek minden programra, meg a céges rendezvényeken is ott vagyok.
Állítólag nagyon szép lány vagyok. Tizenkilenc éves, festékmentes, szőke, vékony és okos. Szeretném elmondani K.-nak, hogy mit érzek. Viszont félek, hogy ha elmondom elköltöztet abba a belvárosi lakásba, mert megijed. Bűntudatom is van, mert mindent megkapok, őszintén szeret, gondoskodik rólam, én meg valahol nő akarok lenni a gyerekből és azt akarom, hogy ezt észrevegye.
Amikor megsimogat, vagy megpuszil, vagy séta közben belekarolok, akkor mindig boldog vagyok. Amikor tv-t nézünk és odabújok és kapok egy puszit a fejemre akkor is. Szeretem azt, amikor elutazok vele valahová, elkísérni a tárgyalásokra, vagy a nyaralásokat, mert akkor szinte csak velem foglalkozik. Egyszer aludtam már vele A kör c. horrorfilm után. Akkor nagyon féltem, de amikor elmúlt, annyira jó volt odabújni. A lánya nem igazán foglalkozik K.-val, csak megjelenik kéthetente és elviteti magát vásárolni. Most ezek után én is áruljam el, amikor minden jót (szeretet) tőle kaptam? Illetve ott van az a félelem is, hogy ha valami történne akkor miattam lesz boldogtalan, mert velem máshogy bánik, mint a barátnőivel. Láttam már, hogy a legkisebb hisztiket sem viseli el, raktunk már ki pár nőt buszmegállóban mert bedurcizott. Én néha sokkal nagyobb hisztit produkálok, és velem mindig kedves, odajön megsimogatni meg megnyugtatni. Nem egyszerű ez az egész.
K. negyvenkét éves, a legutolsó barátnője huszonkilenc volt tehát csak tíz évvel idősebb nálam.
Viszont ami már nem túl jó jel, hogy az egyik barátja összejött egy húsz évvel fiatalabb nővel, és K. szerint ezért nem normális. Köztünk huszonhárom év a különbség.
Ő társasági ember, én meg leginkább csak az ő társasága szeretek lenni.
Én nem vagyok Gold digger, a zsebpénzemet - amit K.-tol kapok havonta - sem tudom semmire elkölteni. Nyitottam egy bankszámlát és oda rakosgatom. Meg alapból ahogy kinyitom a szám, hogy szeretnék valamit mindig megkapom. Szerettem volna egy nagyon komoly teleszkópot tavaly, vagy tavaly előtt, a Jupiter miatt és azt is megkaptam.
Hétvégén is megyünk Bécsbe, szuper lesz ott sétálgatni és sétahajózni, hogy közben arra gondolok, nehogy megcsókoljam véletlenül. Nagyon félnék attól, mit szabadítana el, ha ezeket közölném. Mármint nem attól, hogy utána K. már nem szeretne, mert tudom, hogy azt nem befolyásolná. Leginkább attól, hogy ő kigondolná, hogy meg kell óvnia engem önmagától és ezért kevesebbet lehetnék vele.
Semmi sem egyszerű.
