„Az anyukától heti két üzenetet kapok, amiket érdeklődésbe csomagolt vallatásnak is felfoghatnék” – a barátnő nem érzi extrának, amikor az anyósjelölt beleszólásai nélkül képzeli el a jövőt. Levélírónk csak annyit szeretne, hogy ne legyen 0-24 órás családi kapcsolat, és a mindenbe beavatkozás is szűnjön meg az anyuka részéről. Ilyen, amikor egy tyúkanyó agyonnyom a szeretetével...
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
Húszas évei vége felé járó nő vagyok. Történt velem valami, ami egy kicsit megnyirbálta az igazságérzetemet. 2013 óta úgy élünk, mint egy házaspár. Én megemlítettem neki, hogy nem szeretnék heti háromszor a családjához látogatni vele. Kínos és fárasztó. Az apja lenéz, az anyja lyukat beszél a hasamba, a két testvére meg semmirekellő üresfejű divat-és autób*zik. Semmiről nem tudok velük beszélni, de kerüljük is egymást. Egész más családokból származunk. Ő az enyémmel elég jól kijön. De fordítva nem megy részemről. Megjátszani meg nem tudom magam, mert egy színlelés meg nekem fárasztó.
Az ő családja anyagilag sokkal jobban áll, az enyém kevésbé, de ezen túltettem magam. Én a jövőt úgy képzelem el, hogy valamilyen szinten kizárjuk az előző családunkat, mert hát mi már egy új, másik család vagyunk. Ez persze nem kötelező, nem is várom el. Csak annyit, hogy ne legyen 0-24 órás kapcsolat a család és köztünk, és a mindenbe beavatkozás lehetősége is szűnjön meg az ő családja részéről. Ezt így nem merem megmondani nekik, mert világvége lenne. Hogy tudnám beadagolni, egyrészt a páromnak, másrészt nekik ? Egyáltalán, kezdeményezhetek-e ilyesmit? Gonoszul hangzik, de így állunk.
Az anyukától legalább heti két üzenetet kapok, amiket érdeklődésbe csomagolt vallatásnak is felfoghatnék: Mit csináltam ma, meggyógyultam-e már a megfázásból, amúgy mit vettem legutóbb, mennyit szoktam költeni szórakozásra (ez mint egy kérdőívben) honnan ismerem a fészről Xy-t és milyen a viszonyom vele...? stb. Fullasztó. Fogalmam sincs, hogy miért teszi ezt, mi a szándéka. Nőként mondom, hogy ez az „anyai gondoskodás” nem esik jól, mert megfigyelésnek és ellenőrzésnek érzem, és ezek után ő pont azt fogja elérni, amit szerintem akar: hogy hagyjam ott a páromat. Még ha a szándéka esetleg ellenkező is. Én nem akarok így élni, és ilyen viszonyt ápolni vele. Amikor megemlítem a páromnak, azt mondja, szokjak hozzá, ő ilyen aggódós, ilyen tyúkanyó típus... Csak a tyúkanyókban rendszerint van némi valódi kedvesség, benne meg semmi. Csak mindent koordinálni akar.
