„Volt, hogy négy napig hordta ugyanazt a pólót és én ezek miatt kezdtem úgy érezni magam, mint egy lepukkant egyetemi koleszban” - Posztolónk sok pasiban csalódott már, így nehezen nyílik meg az új lovagnak. Egyelőre minden jó, bár úgy érzi, ez sem lesz tartós, ugyanis jelentős korkülönbség van kettejük közt.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kedves blog,
az alábbi dilemmámat szeretném megosztani Veletek:
38 éves nő vagyok. Tíz évvel ezelőtt lett volna esélyem arra, hogy férjhez menjek, amikor is a párom meggondolta magát. Ettől datálva lezajlott bennem egy fokozatos változás, talán törés, és inkább a munkába feledkeztem, ami akkor nem volt túl izgalmas (irattár) és nem is akartam férfit látni jó darabig. Ez tartott másfél évig, utána megismertem pár embert és újra visszanyertem az önbizalmam és a hitemet a férfiakban. Teljesen új barátaim lettek. Volt pár szép kapcsolatom, de a házasságot kizártam már, mint lehetőséget.
1 éve volt utoljára tartósabb valakim az életemben. Sajnos jobban megismertem. Ő költözött hozzám, én ajánlottam fel. De nem tudtam, hogy hotelnek nézi majd a lakásomat. Takarítani soha, egy bögrét el nem mosott. A fürdőszobában egyszer megszerelte a csapot, de a felmosó sosem került ugyanitt a kezébe. Amit főztem, megette, és hogy valami jót is írjak róla, szerette a főztömet. De szóvá tette, ha nem mostam ki időre a szennyesét. Volt, hogy négy napig hordta ugyanazt a pólót és én ezek miatt kezdtem úgy érezni magam, mint egy lepukkant egyetemi koleszban. Pláne, amikor úgy tette tisztába magát, hogy kirázta a több napos pólóját mielőtt lement a közértbe, mondván, hogy így már jó, mert kiszellőzött... Nem tudom, ki hogy van ezzel, de nekem nagyon jól esik egy tiszta lakásba hazaérni. Vele ez nem volt lehetséges.
Utána hónapokon át elég sikertelen voltam az ismerkedés terén, majdnem fel is adtam, de fiatalabb nem leszek, és ha akartam még kezdeni magammal valamit, akkor nekem kellett tenni ezért.
Az eltelt idő alatt azt vettem észre magamon, hogy ezzel együtt a személyiségem is változott. Bizonyos tekintetben nyitottabb lettem, de csökkent bennem a motiváció. Még mindig sok minden érdekel, de kevésbé állok dolgokhoz akkora lendülettel és lelkesedéssel, mint korábban.
Aztán a neten megismertem – pontosabban ő írt nekem – egy 24 éves férfit. Eleinte csak baráti beszélgetéseink voltak, hiszen ez nem egy társkereső oldal volt, hanem amolyan barátkozós. Főleg zenéről és koncertekről beszélgettünk. Végül el is mentünk többed magunkkal egy helyre, csoport talira. Sokáig beszélgettünk, estébe nyúlóan, aztán észrevettem, ahogy az emberkék fogyatkoznak körülöttünk, egyre kevesebben lettünk, végül mindenki hazament, kettesben maradtunk. És ahogy egyre több ital fogyott elkezdtünk csókolózni. Hát nem szépítem: felhívtam magamhoz, szerencsére onnan nem messze laktam. És megtörtént a dolog. Azóta rendszeresen találkozunk és nagyon jól érzem magam vele, minden szinten...
Viszont, ami már bizonyára feltűnt nektek, a korkülönbség. Egyelőre biztosan jó neki így, mert talán új és izgalmas ez az egész. Nekem is jó. De nem tudom, hosszútávon miben reménykedhetek? Igazából nem merek komolyabban hozzáállni, még játékos ez az egész, hiszen nyilván nem marad mellettem. Vagy lehet kivétel? Ha volt már - vagy van - valaki ilyen helyzetben és használható tanácsot tud adni, esetleg biztatást (vagy épp ellenkezőleg, ébredjek fel) köszönettel fogadom.
