„Egy határozott, parancsoló, kemény nő legalább olyan kiábrándító és visszatetsző, mint egy nőies, lágy, affektáló férfi” - Posztolónknak nem esik jól látnia, ahogy korábbi kalandvágyó és innovatív haverjaiból mintaférjecske és papucs lett. A házasság szerinte úgy formálja át a férfit, hogy észre sem veszi. Arról nem is beszélve, hogy nagyon sok olyan ember dönt az esküvő mellett, akik egyáltalán nem illenek össze.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdvözletem! Nem rég volt egy bejegyzés, ami a házasság ellen és mellett keresett érveket. Nyáron ért véget egy 3 éves kapcsolatom, amiatt, hogy a hölgyet nem kívántam elvenni, és amikor ezt megosztottam vele, azt mondta, semmi baj, megérti, azután pár hétre rá szakított velem. Így tudtam meg, hogy akkor számára mégis baj volt... amikor egy nő azt mondja, „semmi baj”, az többnyire az ellenkezőjét jelenti.
Miért nem lehet házasság nélkül együtt élni? Szerintem már elmúlt az az időszak, amikor üldözendő volt. Én úgy látom magam körül, hogy a hatékony, célratörő feleség olyan, mint a diktatúra: megpróbál minket leszoktatni a kocsmák látogatásáról, az alkoholról, a cigarettáról, az éjszakába nyúló beszélgetésekről, gyakran a humorról és a könnyedségről is. A külső kapcsolatokról.
Nem a függetlenségem féltem (kicsit talán), nem megcsalni akartam volna majd valamikor, nem felmentést akarok kötelezettségek alól, hiszen felnőtt vagyok és tudom magamtól is, hol vannak a határok: csak az a meggyőződésem, hogy ha – mint sok barátom esetében – bekövetkezik a házasság, úgymond, házasságra vetemednek, akkor onnantól az asszony elkezdi finoman átformálni őket. Ezt először te csak onnan észleled, hogy eltűnik a társaságodból. Ha elhívod valahova, válasz: Áá, az asszony nem enged (nem enged...!) vagy: Vele van közös program (szinte mindig).
Pár hete elhívni próbáltam egyik régi barátom, aki 1 éve nős, és akkor én már fél éve nem is láttam őt: azt mondja, nem ér rá, nem jó... - Aztán másnap reggel a Face-en meghívót küld nekem egy olyan eseményre, amit az asszonyának nőklubja szervez, amúgy belépős, ...minderre nekem úgy jött le az egész, hogy én voltam a Zs-megoldás, ő meg talán úgy gondolta, hogy „na, akkor hívom ezt a hülyét is, csakhogy többen legyünk”. Tehát már csak tölteléknek számítok neki. Valójában ráér: csak nem nekem. Ez a srác amúgy régen egyáltalán nem ilyen volt.
Most már csak az van hátra, hogy a szexről is leszoktassanak minket. Ez az utolsó szenvedély, amivel bebiztosítani, zsarolni és sakkban tartani egyformán lehetséges. Nem bírnám elviselni, hogy a privát szabadidőm, a házasságtól számítva, egy illegális, különc dolog legyen.
Olyan embereket veszítettem így el, akiknek ha korábban azt mondtam, hogy holnap ugorjunk ki Bécsbe csakúgy, szedtük magunkat és mentünk. Kalandvágyó, innovatív emberekből mintaférjecske és papucs lett. A házasság természetesen kötelezettségekkel jár, de sokan összetévesztik a rabszolgaság fogalmával, amibe bele is nyugszanak. Mert minek kéne nevezni egy olyan kapcsolatot, ahol a szabad mozgástér megszűnik, ha nem börtönnek ?
És nagyon sok olyan ember köt házasságot, akik egyáltalán nem illenek össze. Az most mellékes, hogy a férfi mivel fog meg egy nőt és a nő mivel egy férfit. Miért mond igent a kiherélésre a férfi önként és szellemi képességeinek teljes tudatában?
A másik, hogy szerintem nem lehet az embereket csupán nőkre és férfiakra bontani, mert főleg az egyéniségek dominálnak. Csak a személyes körömből ismerek egy olyan pasit, aki társaságban nagyszájú, mégis büszke rá, hogy otthon az asszony az úr és gyakran néhány pofont is benyel tőle. Egy másik a kategóriáján jóval felül választott és egy topmodell felesége van, ő alacsonyabb és túlsúlyos, de jól keres, és ő panaszkodik, hogy azt a bombanőt már nem kívánja, gyakran fel se áll rá... a lakás berendezésének része lett.
Ennek mi értelme? És megint nem a nő és férfi szexusról van szó, hanem az egyéniségekről, az eltérő agyi berendezettségekről.
Egy barát-barátnőm nemrég képes volt hozzámenni egy korábban vadul csajozós hapsihoz (őt is megcsalta párszor, de ez mellékes), „majd elmúlik nála...” - mondja. Aha. Esetleg nem ezt a vonását találtad benne pont vonzónak?
A házasság az elején lehet jó, aztán később előtörnek a valós igények, gyakran csúnyán: egy házas barátom a házassága előtt kalandfüggő volt, és maradt utána is: rendszerint nem a családjára költ, hanem utazásokra, azon belül is extrém helyekre, van, hogy több hónapra is magukra hagyja őket, veszi a hátzsákját és zumek. Őrá nem hatott a házasság-hipnózis. Csak akkor MINEK ment bele??
Tehát az emberi tudat egy nagyon bonyolult, többnyire illogikus műszer. Nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy a házasság felhőtlenül jó, de az ellentétét sem. Biztos van jó. Ha két olyan ember kerül össze. Csak még ilyet nem láttam. Szerintem a házasság valahol nem összeegyeztethető az emberi természettel. Szóval, nem lehet csak nőkről és csak férfiakról beszélni, szerintem ma már egyik sincs, a szerepek összekeveredtek: csak mentális attitűdök vannak. Az identitásodat már nem az dönti el, hogy minek születsz, hanem az, hogy minek tartod magad. A férjvadászösztönben szenvedő nő sem pusztán nő, hanem inkább vadász, aki nem szereti amúgy a szexet, de hajlandó a megfelelő anyagi helyzetű jelölttel végrehajtani.
Hatalmas keveredést és félreértést látok, csak a klasszikus nemek klasszikus helyzetét nem látom már. Az egyenjogúság meg csak egy életképtelen távoli álomszlogen: egy határozott, parancsoló, kemény nő legalább olyan kiábrándító és visszatetsző, mint egy nőies, lágy, affektáló férfi. A nemek közti egyenlőség egyszerűen természetellenes, mert nem reklámcélra alakult így. És ezen a házasság sem segít, mert a törvényes összezártságban borulnak fel a szerepek csak igazán. (Hozzáteszem: szerintem.) El sem merem képzelni, hogy hány férfi képes totálisan befeküdni a női akaratnak. Vagy azért teszik, mert féltik a kapcsolatot és azt hiszik, több nője nem akadhat majd, vagy csak azért, mert erre van szükségük, a mókuskerékre és a személyiségfejlesztő lábtörlőszerepre. Vagy – és ez a legrosszabb lehetőség – észre sem veszik, hogy fogdában élnek. Nem akarnék lemondani az életről és beleveszni a házasság hipnózisába.
